Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Horváth, E.: A felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémái
kötetben találhatunk példát. A 15. oldalon lévő ábrán a szerző a pannon képződmények litosztratigráfiai tagolását mutatja be. Itt láthatjuk az alföldi képződmények között a Nagyalföldi tarkaagyag formációt ,mégpedig a balatoniemeletbe sorolva, holott tudjuk, hogy a Nagyalföldi tarkaagyag formáció a felső-pliocén beltavi kifejlődésü rétegsorát jelenti. Az előzőekben felsorolt példák mind arra utalnak, hogy halaszthatatlan feladat a felső-pliocén rétegtani kérdéseinek a megválaszolása és problémáinak a megoldása. A FELSŐ-PLIOCÉN TÁJ FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A felső-pliocén mintegy másfél milliós időszaka alatt igen lényeges, a nyugat-dunántúli táj képében forradalmi átalakulásokat eredményező változások zajlottak le. A változások megértéséhez bevezetőül szólnunk kell a felső-pannon harmadik, vagyis záró szintjének a földtani eseményeiről. Ebben az időben felgyorsult Dunántúl térségében a térszin egyenetlen emelkedése, melynek következtében megindult a területről a pannon-beltó vizének fokozatos délfelé történő visszahúzódása. Ennek velejárója lett, hogy a nyugati medencerészbe torkolló folyamok, vízfolyások útjukon követték a dél felé visszahúzódó bel tavat, melynek mindenkori torkolati zónájában lerakták jellegzetes kereszt- és harántrétegzett folyami homokrétegeiket. A visszahúzódó beltó után egy egyenetlen tófenék maradt hátra, melyen foltokban kisebb-nagyobb állóvizek is visszamaradtak. Ezeket a tavakat a területen áthaladó vízfolyások gyöngysor-szerüen felfűzték, így jött létre a BULLA /1962/ által megfogalmazott és leirt fluviolakusztrikus vízrendszer , mely tovább formálta az eredetileg medenceperemi jellegű delta képződményeket. Ezen az átformálódó, gyakorta változó térszinen éltek a Platanus - Liquidambar ligeterdők, főleg a mélyebben fekvő áradmányos területeken, mig a magasabban fekvő, szárazabb térszinen mediterrán jellegű tölgyesek, szilfa-félékkal, juharokkal, buxussal, stb. /Quercus hispanica, Zelkova zelkovaefolia, Acer séensis, Buxus pliocenica, stb./ virultak. Ebben a miliőben élt a jól ismert Hipparion-fauna. Mindezek a homokrétegek az emiitett növényi és állati maradványok alapján egyértelműen a felső-pannon harmadik, záró szintjét képviselik. A területünknek ekkor még határozott déli irányú lefolyása volt. A felső-pannon végén meginduló rodáni orogenetikus mozgások nem csak a pannon medence dunántúli része tófénekének délfelé kibillent emelkedését eredményezték, hanem,később tovább is hatottak. Ennek eredményeként indult meg a Dunántuli-Középhegység fokozottabb emelkedése, majd a felső-pliocén elején a Keszthely-Gleichenbergi Vízválasztó Hátság felbőltozódása és vele egyidőben a Kisalföld medencéjének a süllyedése. Ezek velejárója lesz, hogy a korábban határozott déli irányt követő vízfolyások útjába különféle akadályok lépnek, mint amilyen a vízválasztó hátság, illetve a fokozottan süllyedő Győri-medence, Jelenlétükként megszűnik a Szlavóniai-medence felé történő lefolyás lehetősége, Mindezek eredőjeként létrejön egy olyan állapot, melyben a területünknek nincs határozott lefolyási iránya. Ekkor a szomszédos Alpokból és talán még a túlcsorduló győri katlanból is ide érkező vizfolyások a csapadékvizekkel társulva egy areális eróziós folyamatot inditanak el. Megindul a bel tó után visszamaradt egyenetlen tófenék homokdűnéinek, homokhátainak, a keresztrétegzett 25
