Az Alpokalja természeti képe közlemények 12. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2012)
1. VIZKELETY Éva: Algológiai vizsgálatok a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén 1985-1988 között - Bevezetés - A Kis-Balaton történeti áttekintése
Praenorica Folia historico-naturalia, XII (2012) 1. ALGOLÓG1AI VIZSGÁLATOK A KIS-BALATON VÍZVÉDELMI RENDSZER TERÜLETÉN 1985-1988 KÖZÖTT VlZKELETY Éva BEVEZETÉS Hazánkban található Európa legnagyobb tava a Balaton. A tó vízminőségének romlása az 1960-as évekre már jelentkezett. A tó nyugati medencéjében, a Keszthelyiöbölben a megnövekedett emberi eredetű terhelések, az erózió és a mezőgazdaság nagymértékű vegyszerfelhasználása révén felgyorsult az eutrofizáció. Legnagyobb mennyiségű tápanyagterhelés a Zalán keresztül jutott a tóba. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségvizsgáló Laboratóriuma felügyelete alá tartozó Keszthelyi-öbölben 1971-ben kezdtük el az öböl algásodásának vizsgálatát az öböl közepén és a partközeiben, hat helyen (VlZKELETY 1987-1988). A Kis-Balaton területén a maradványtavaknak és a berekvizeket levezető csatornáknak, árkoknak szintén elemeztük a fitoplankton összetételét (VlZKELETY 1979). Ez utóbbi területek algaegyüttesei a 1970-es évekig ismeretlenek voltak. A Balaton szennyezésének csökkentésére tervezett Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. és II. Ütemének algaösszetételét és a-klorofill koncentrációját a kezdetektől nyomon követtük, hogy képet kapjunk a Zala vizének állóvízzé válásáról, az itt lejátszódó eutrofizációs folyamatokról, valamint a Kis- Balaton Vízvédelmi Rendszer hatásáról a Keszthelyiöböl vízminőségére. A mai napig épülő vízvédelmi rendszer első algakutatását részletekben már megjelentettük (VIZKELETY & Kiss 1991; VlZKELETY 1996), de szükségesnek tartottuk egy összegző, mindhárom időszakot felölelő értékelés külön kiadásban történő közreadását. Jelen publikációban az egyes algataxonok régi neveit tüntettük fel, a vizsgálatok idején aktuális határozók alapján (FELFÖLDY 1972, 1981b; KRAMMER & LANGE-BERTALOT 1986, 1988, 1991; NÉMETH 1997; SCHMIDT & FEHÉR 1998, SIEMINSKA 1964; STARMACH 1966; UHERKOVICH 1995), de a harmadik részben zárójelben az új neveket is közöljük. Az első rész az 1985-1988 között végzett algavizsgálatok eredményeit taglalja, összevetve az ősi Kis-balatoni tavak (Zalavári-víz és Vörsi-víz) és a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. Ütemének algaösszetételét. A második rész a II. Ütemen 1994 és 1998 között végzett algológiai vizsgálatok eredményeit mutatja be. A harmadik rész az 1999 és 2000 között a Zalavári-víz területén készült algabevonat és fitoplankton vizsgálatokat részletezi. A KIS-BALATON TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A Kis-Balaton valamikor a Balaton része volt, csak az elmúlt másfél évszázadban említik önálló területként. A Balaton kiterjedése és a vízszintje állandóan változott. Az ókor legnagyobb települése a Balaton partján a mai Fenékpuszta volt (Valcum). Itt a rómaiak egy erődöt építettek, amelynek falán a vízállás volt látható: 106 méter az Adria felett. 8
