Az Alpokalja természeti képe közlemények 12. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2012)

3. VARGA Erika - VlZKELETY Éva: A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemén 1999-2000 között végzett algológiai vizsgálatok eredményei - Összehasonlítás a korábbi eredményekkel

Vizkelety Éva - VARGA Erika: Algológiai vizsgálatok a Kis-Balaton térségében Pennales rend tagjaira ugyanakkor ez nem jellemző, hiszen a különböző mintákban mindkét évben sok taxonja fordult elő. Két kovataxon ritka előfordulású a Kis-Balatonban: Eunotia robusta (Syn.: Eunotia serrá), Fragilaria parasitica (Syn.: Pseudostaurosira parasitica). Az ostoros algák is elterjedt taxonok (például Phacus acuminatus, Phacus orbicularis, Phacus pleuronectes), viszont az Euglena obtusa taxont sós vizekből írták le. A Chlorococcales rendbe tartozó zöldalgák szintén gyakori előfordulással jellemezhetők, közönséges fajok, a tápanyagban dús vizekre jellemzőek (például Ankistrodesmus falcatus, Coleastrum microporum, Scenedesmus acuminatus, Scenedesmus acutus, Scenedesmus ecornis, Scenedesmus quadricauda, Tetraedron minimum, Tetraedron triangularé). Megjegyzendő, hogy a vizsgálatok óta a Scenedesmus nemzetséget 3 utódnemzetségre (Acutodesmus, Desmodesmus és Scenedesmus) bontották (

HEGEWALD et al. 2001). A II. Ütem Zalavári-vizének szervetlen tápanyag tartalma jelentős, melyet az előfordult algataxonok és nagy gyakoriságuk mutat. A területre vonatkozóan ez a megállapítás már korábban is helytálló volt (VlZKELETY 1996). 3.6. ábra. Az összes taxonból a közös taxonok száma 1975-2000 között ÖSSZEHASONLÍTÁS A KORÁBBI EREDMÉNYEKKEL 1975-1976 között végzett algológiai kutatások eredményét (VlZKELETY 1979, 1996) összevetve a mostani fajlistával (3.6. ábra), megállapíthatjuk, hogy a kovaalgák és a zöldalgák között a legtöbb az azonos taxon. 111