Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SÁFIÁN Szabolcs - AMBRUS András - HORVÁTH Bálint: Új fajok Sopron környékének éjjeli nagy lepkefaunájában (Lepido-ptera: Macroheterocera)

rajzásmintázata alapján valószínűleg egyes területeken meg is telepedett (NOWFNSZKY & PUSKÁS 2006). Sopron környékéről alacsony számban ismert, a hűvös klíma miatt inkább csak vándorló egyedei kerülhettek elő. Lelőhelyei: Harkaikúp, Fertőrákos, mészkőbánya, Soproni-hegység, csarabos. Hadena albimacula (Borkhausen, 1792) - Fehérfoltos szegfübagoly Ritka szegfübagoly-fajunk, amely számos élőhelytípusból ismert, erősebb hazai állományai azonban csak a Budai-hegységben tenyésznek, ahol tápnövénye a Silene nutans is gyakori (RONKAY & RONKAY 2006; RONKAY L. szóbeli közlés). A nyugati határszél ausztriai oldalán Dél-Burgenland tartományból ismert: Unterwart (ISSEKUTZ 1971). A Soproni-hegységben egy montán bükkösből került elő egyetlen nőstény példánya. Itteni előfordulása is a fajok nagymértékű vagilitását mutatja, habár a környéken elképzelhető a tápnövény tenyészése is. Polymixis polymita (Linnaeus, 1761) - Kankalin tarkabagoly Első példánya a Nyugat-Magyarországi Egyetem botanikus kertjéből került elő, valószínűleg a mesterséges fény hatására berepült az egyetemi kollégium épületébe. Második példányát Sarródon gyűjtötték (Sarrod, Kócsagvár, leg: Törökné Burda Brigitta) hasonló körülmények között, a harmadik példánya is ablak fényére repült a soproni Lövérekben (2008.IX., leg.: SÁFIÁN Sz.). Hydraecia petasitis Doubleday, 1847 - Acsalapubagoly A faj hernyója acsalapu fajok (Petasites hybridus, P. albus) levélnyelében, majd gyökerében fejlődik. A mesterséges fényen többnyire csak az acsalapu állományok közelében jelenik meg, amiből arra lehet következtetni, hogy a lepke keveset mozog, illetve ragaszkodik a tápnövénye állományaihoz. A Soproni-hegységből egyetlen példánya ismert, szisztematikus keresésével valószínűleg több hűvösebb patakvölgyből előkerülne, ahol tápnövényei nagyobb állományokban tenyésznek. Xestia sexstrigata (Haworth, 1809) - Hatsávos földibagoly A faj Nyugat-Európa felől érte el hazánk területét, első előfordulását (Szentgyörgyvár) SZEŐKE (1992) ismertette. Az utóbbi évtizedben további terjedése volt megfigyelhető, megjelent a Szigetközben (HORVÁTH 1997), a Hanságban, az Északiközéphegységben (számos lelőhely), a Bakonyban és a Vértesben is (GYULAI et al. 2001). A Dunántúlon SÁFIÁN megtalálta a Külső-Somogyban (Látrányi Puszta) és az Őrségben (Őriszentpéter: Keserüszer) is (nem publikált adatok). Élőhelyei általában nedves, vagy üde rétek, lápok, ritkás mocsárerdők, ahol lokálisan gyakori is lehet (HORVÁTH 1997; GYULAI et al. 2001). A Sopron környéki hasonlójellegű élőhe-