Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

Summary: Occurs primarily in Transdanubia and in the North Hungarian Mountains, sporadic and rare on the plain (e.g. Kiskunság, Nyírség). The size of the populations is not known because of the deficiency of records. Phenology: the moth flies from mid-June to mid-August. Polyphagous species, the larvae primarily feed on Prunus spinosa, but also on Crataegus monogyna, Calluna vulgaris, Helianthemum nummularium, Rhamnus catharticus, Rosa canina, Quercus petraea and Q. robur. Habitat: grasslands with spontaneously colonising trees and shrubs, coniferous woodlands, continental deciduous rock thickets, thermophilous woodland fringes, open dry deciduous woodlands, fresh deciduous woodlands, slope steppes, closed rock grasslands, Calluna heaths. Genus Jordanita Verity, 1946 Diagnózis: A fej, a tor, a potroh és az elülső szárny felső oldala zöldes, kékes fémfényű. A hímek csápja kétoldalasán tollas, a coremata hiányzik, a nőstényeké csak gyengén fogazott. A hím genitáliában az uncus többnyire hosszú, jól fejlett, a válva nyúlványai tüskeszerűek (pl. J. graeca, J. chioros), tőralakúak, erősek (pl. J. globulariae, J. fazekast) vagy teljesen hiányoznak (pl. J. notata, J. subsolana). Az aedeagus többnyire mentes a cornutus-tól, de az apró tüskemezőn át az 1-3 tű alakú, hajlított szarvalakig sokféle formát felvonultat. A nőstény ivarszervben megvan a praebursa. Az összes faj fészkesek (Asteraceae) levelén táplálkozik. Évente egy, ritkábban két nemzedékük fejlődik. A Palearktikumban 26, Magyarországon 7 faj él. Subgenus Lucasiterna Alberti, 1961 (3) Jordanita (Lucasiterna) subsolana (Staudinger, 1862) Ino cognata subsolana Staudinger, 1862 — Stettin. Ent. Ztg., 23: 352. Locus typicus: Magyarország, „Buda". Diagnózis: az elülső szárny hossza SS 12-16 mm, 8,5-12, 5 mm. A fej, a tor és potroh barnás fekete, enyhe zöldes, kékes fénnyel. A csáp hosszú és vékony, az utolsó ízeken is láthatók igen rövid, tollszerű nyúlványok. Az elülső szárny kissé nyújtott, a csúcs lekerekített. Alapszíne zöldes, a tőnél sötétebb. A hímek hátulsó szárnya sötétszürke, a nőstényeké világosabb. A hím ivarszervében az uncus igen hosszú, tőrszerű, a válva nyújtott, többnyire hasáb alakú, ventrális szegélye enyhén homorú, fogat, tövist sohasem visel. Az aedeagusban 3 nagyobb, ritkábban 4 apró cornutus van. A 8. szternit az apex irányába elkeskenyedő téglalap alakú. A nőstény ivarszervében a praebursa nagy, erősen szklerotizált, palack alakú, az appendix disztális helyzetű. Area, faunaelem: Az Altáj hegységtől Dél-Oroszországon, Kis-Ázsián, a Balkánon és Közép-Európán át egészen Dél-Spanyolországig elterjedt. Hiányzik ÉszakEurópában és a Brit-szigeteken. Szibériai faunaelem. Magyarországi elterjedése: GOZMÁNY (1963) szerint „... Magyarországon mindenütt előfordul." Az elmúlt 30 év kutatásai a szerző megállapításait nem igazolták. Az