Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

Szólni kell az erdőkhöz tartozó földutakról, útszélekről és rézsűkről. Az erdőket átszelő földutak azért lehetnek jó moha-élőhelyek, mert a terepen elhaladó jármű sok helyen mély „kátyút" hagy maga után, melynek következménye az lesz, hogy ezekben (a talaj kötöttsége miatt) a víz összegyűlik, és sajátos (az élőhelyre alapvetően nem jellemző) mikroklímatérség alakulhat ki. Az utakhoz tartoznak a kialakított útrézsűk, melynek sokszor csupasz felülete szintén kedvez a pionír fajok megjelenésének. Ilyen helyeken nemcsak mohák, hanem harasztok és lágyszárúak is megjelennek, melyek az árnyék-, és nedvességkedvelő moháknak megfelelő védelmet jelentenek. Ilyen helyeken jelenik meg az Athchum undulatum, a Dicranella heteromalla, a Polytrichum formosum, Plagiothecium-fajok, ritkábban a Scapania nemorea, a Pellia endiviifolia, a Scleropodium purum, az Aulacomnium palustre, a C alliergonella cuspidata és a Rhytidiadelpus squarrosus is. A Szalafo környékét számos patak, vízfolyás és időszakos vízfolyás szegélyezi, melyek mentén eltérő talaj-, és légnedvesség, különböző fényviszonyok érvényesülnek az adott környezethez képest. Ez persze a fajösszetételben is megmutatkozik. Feltételezve, hogy a patak erdő alatt folyik, elsősorban a kevésbé fényigényes, vízigényes fajok jelennek meg, így a Rhizomnium punctatum, Plagiomniumés Plagiothecium-fajok, a Fissidens bryoides, ritkábban az Eurhynchium angustirete és az E. hians, a Plagiochila asplenioides, a Fontinalis antipyretica, a Blasia pusilla, a Calliergon cordifolium, Calypogeia-fajok. Őriszentpéter: Keserűszer környéki erdők értékes mohaélőhelyei Nem messze a Keserűszeri Kutató szállástól (Őriszentpéter), kisebb-nagyobb vízmosásokra bukkanhatunk, innen főleg idős tölgy- és gyertyánfák kéreglakó mohái emelhetőek ki. Quercus kérgéről került elő a Homalia trichomaniodes, az Anomodon attenuatus, a Leucodon sciuroides, a Metzgeria furcata, az Isothecium alopecuroides és a Hypnum cupressiforme. Néhány száz méterrel arrébb, egy vízmosásból felkapaszkodva érünk ki a keserűszeri kavicsbányához. Az árnyékos, hűvösebb erdő alól hirtelen napos, melegebb klímájú élőhelyre lépünk ki, különösebb átmenet nélkül. Az élőhelyek találkozásánál ez a kettősség a mohák fajösszetételében is megmutatkozik. Az árnyékosabb, vízszivárgásos kavicsfelületeken nedvességkedvelő fajok is kimutathatóak (Climacium dendroides, Rhytidiadelphus squarrosus). Ezeken kívül az erdei fajok is megtalálják itt az életfeltételeiket, így a Pleurozium schreberi, a Scleropodium purum, a Brachythecium salebrosum, a Polytrichum formosum, és a Dicranum polysetum, pionírabb fajok közül a Dicranella heteromalla és az Atrichum undulatum. A nyíltabb, melegedő csupasz kavicsfelületet tavasszal a Ceratodon purpureus és a Polytrichum piliferum sporofítonjai festik helyenként vörösre. Ezek a mohák ebben az időszakban látványos gyepeket alkotnak. Ilyen nyers talaj felületen sikerült kimutatni még a Pogonatum aloides-X, és a Didymodon acutus-t is. Utóbbi az Őrségre nézve új faj. Előkerülése elsősorban azzal magyarázható, hogy hasonló élőhelyeken mohaflorisztikai kutatás nem igen folyt. Tűzrakás helyén jelent meg a Funaria hygrometrica, mellette a szintén új előfordulásnak tekinthető Bryum