Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SÁFIÁN Szabolcs - AMBRUS András - HORVÁTH Bálint: Új fajok Sopron környékének éjjeli nagy lepkefaunájában (Lepido-ptera: Macroheterocera)

duló faj általában ritka és lokális, hernyói igen magas százalékban fürkészdarazsak által parazitáltak lehetnek (RONKAY & RONKAY 2006). A nevelésre eltett hernyók (három példány) is mind parazitoid fürkészdarázs lárvákkal fertőzöttek voltak. Shargacucullia thapsiphaga (Treitschke, 1826) - Fakó csuklyásbagoly Mesterséges fényre gyengén reagáló ritkább faj, a Fertőrákosi mészkőbányából került elő egyetlen példányban. Mormo maura (Linnaeus, 1758) - Gyászbagoly Fényre kevéssé reagáló nagytermetű bagolylepke, amely számára a Soproni-hegység hűvös, patakmenti égerligetei optimális élőhelyet nyújtanak. A faj első példánya a hidegvíz-völgyi vadászház egyik helyiségéből került elő, további két példányt cukros csalétken a Köves-árokban találtak (leg.: SÁFIÁN SZ., AMBRUS A., BÁRÁNYI T.). Polyphaenis sericata (Esper, 1787) - Selyemfényű bagoly Melegkedvelő faj, amely az utóbbi évtizedekben erőteljesen terjed észak felé. Első Sopron környéki adatai a Szárhalmi-erdőből és a Fertőrákos melletti mészkőbányából származnak. Meganephria bimaculosa (Linnaeus, 1767) - Kétfoltos szilbagoly Száraz dombvidéki tölgyesek és cseresek jellegzetes őszi bagolylepkéje, amely alacsony egyedszámban került elő a Szárhalmi-erdőből és Fertőrákos mellől. Irodalmi adatok szerint tápnövényei szil fajok (RONKAY & RONKAY 2006). Heliothispeltigera ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Sárga vándorbagoly A rendszeres és gyakoribb vándorfajaink közé tartozik, amely azonban ritkán jut el az ország északi vidékeire. A 2004-es év hosszú meleg periódusai kedveztek a vándorlepkéknek, a faj néhány példánya is ekkor került elő a fertőrákosi mészkőbányából. Helicoverpa armigera (Hübner, 1808) - Gyapottok-bagolylepke A trópusi Afrikában takarmánykártevő és a Mediterráneumban is gyakori faj rendszeresen északra vándorol. Magyarországon még az 1950-es években is ritkaságnak számított, KOVÁCS (1956) még csak két lelőhelyről említi, azonban a 20. század utolsó évtizedében elözönlötte az országot, rendszeres előfordulása, gyakorisága és