Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

mocsarak is előfordulnak. A térség ritka és veszélyeztetett társulásai között meg kell említeni a magassásoshoz tartozó zsombéksásost (Caricetum elatae), melyre ritka sás-, tőzegmoha-, és gyapjúsás fajok is jellemzők. Különösen ritka a rostostövűsásos (Caricetum appropinquatae), és ritkaságnak számít a dárdás nádtippanos (Calamagrostietum canescentis). A talajra jellemző vízzáró rétegek miatt különböző iszapnövényzet társulások is gazdagítják a területet. Az Őrség értékes és védendő társulásai az átmeneti lápok. A PÓCS Tamás által leírt tőzegkáka-társulást (Rhynchosporetum albae) az utóbbi évtizedben sajnos nem találták meg. Ritkább és védendő a Vendvidéken fellehető feketesásos társulás (Caricetum canescenti-nigrae). A nedves rétek között a gyapjúsásos láprétet (Carici flavae-Eriophoretum) kell megemlíteni. A kiszáradó láprétek közül a ritka és védendő kiszáradó láprét (Junco-Molinietum) említhető. Elsősorban a Rába völgyében többféle mocsárrét társulás is előfordul. A MOHAFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK MÓDSZEREI A terület mohaflorisztikai kutatását 2004. augusztus második felében és 2005. április végén végeztem. A 2004-es gyűjtések kiegészültek részben korábbi, részben későbbi gyűjtésekkel is. Ezeket ZENTAI Kinga és MÁTÉ Mónika végezték. Gyűjtéseik kizárólag Szalafo községhatár erdeire korlátozódtak, melynek döntő része erdeifenyves. A 2004-ben végzett további mintavételezéseim Ispánk, Nádasd, Őrimagyarósd, Rábatótfalu, Felsőszölnök, Szalafo, Őriszentpéter (Keserűszer) térségéből származnak, továbbá Martinje (Szlovénia) mellett, erdeifenyvesben is végeztem gyűjtéseket. 2005 tavaszán Hegyhátszentjakab, Kétvölgy, Őriszentpéter, Orfalu és Szaknyér térségében történt a mintaanyag begyűjtése. Néhány mintavételezés NAGY Anikó és BARANYAI Zsolt nevéhez fűződik, akik 2006. április 20-án látogatták meg a szakonyfalui égerligeteket. A mintavételezés a mohaanyag begyűjtésből állt, melynek során feljegyeztem a gyűjtési pontot (legtöbbször erdőrészletszámot és/vagy EOV koordinátát), lelőhelyre jellemző aljzatot (talaj, fakéreg), és más jellemző adatokat (élőhely, társulás). Ha a fakéreg faj szinten felismerhető volt, ott a fafaj neve is feljegyzésre került. Terepi tájékozódáshoz és a ponttérképek elkészítéséhez „Az Őrség és a Göcsej" címet viselő 1:60 000 méretarányú turistatérképet használtam fel. A Felsőszölnök, Ispánk és Rábatótfalu térségében végzett gyűjtéseknél feljegyzett EOV koordinátákat TÍMÁR Gábor GPS mérései szolgáltatták. A 2005-ös terepi gyűjtések esetében minden helyszínen végeztem GPS mérést, tehát az enumerációban szerepelnek a rögzített EOV koordináták. A példányok azonosításához HEDENÁS (1993), ORBÁN & VAJDA (1983), SMITH (1978, 1990) és SZWEYKOWSKI et al (2005) határozókulcsait használtam. Az elnevezések során májmohákra és a lombosmohákra egységesen ERZBERGER & PAPP (2004) nevezéktanát alkalmaztam. Az Őrség területéről előkerült új fajokat az enumerációban *-gal jelöltem meg. A számomra „problémás" fajok azonosításában ÓDOR Péter, Peter ERZBERGER és PAPP Beáta segített. Az azonosítást számítógépes adatbevitel és adatfeldolgozás követte. Munkám során közel 800 adatrekordot gyűjtöttem 104 taxonról. A begyűjtött mintaanyag döntő része a saját herbáriumomban, a Dicranum flagellare és a Neckera pennata fajok bizonyító példánya a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának mohaherbáriumába helyeztem el.