Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

A KUTATÁSI TERÜLET ISMERTETÉSE Tájbesorolás Az általam tárgyalt területet „Őrség" névvel illettem, mely a Nyugat-magyarországiperemvidék nagytájon belül az alábbi kisebb tájegységekből, illetve azok egyes részeiből tevődik össze: a Felső-Kemeneshát délnyugati része, a Vasi-Hegyhát, a Felső-Zala-völgy nyugati része és a Kerka-vidék északi sávja (MAROSI & SOMOGYI 1990). A földrajzi felfogástól eltérő növényföldrajzi irodalomban viszont elfogadott, általánosan használt az „Őrség" elnevezés, az általam használt felfogásnak megfelelően. 1. ábra. A kutatási terület átnézeti térképe (M: 1=200 000) (Készítette: HORVÁTH Tibor) • : mohaflorisztikai gyűjtések során érintett község Geológiai felépítés, geomorfológiai viszonyok A terület földtani felépítése viszonylag egyszerűnek mondható. A mezozoikumban keletkezett mészkő és dolomit, valamint néhol a palezoós korú csillámpala a legidősebb kőzet a területen (JUHÁSZ 1987; BUGÁN 2001). A Rába vonalától délkeletre fekvő részek a triászi, még ettől észak-északnyugatra fekvő területek a neogén időszakból származnak. Az ópaleozoós kristályos rögök a területen nyugatról keletre haladva egyre mélyebben találhatók az ebben az irányban vastagodó tengeri üledék alatt (GYÖNGYÖSSY 2000). Az Őrség területét pliocén kori laza üledékes kőzetek borítják. Ez nagyobb részt kavics, de találunk agyagot és homokot is talajképző kőzetként. A nyugati részen leginkább erősen kötött agyagot találunk a felszínen, míg a keleti részre a homokos-kavicsos rétegek jellemzőek. A kötött, agyagos alapkőzetből kialakult talajok vízzáró jellegűek, ezért még a dombtetőkön is találkozhatunk kisebb-nagyobb vízállásokkal (BUGÁN 2001). Az Őrség mai felszíne típusos eróziós