Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

Zalaszentmihály (2004.VI.6, KlSS Szilárd gyűjtése) (31. ábra). A felsorolásból kitűnik, hogy hazánkban a Dunántúl déli részén a legelterjedtebb. Az utóbbi évtizedekben a faj gyors terjedését figyelhettük meg, valószínű Vas megyében további helyekről is elő fog kerülni. Lárvája fűfélék, így franciaperje (Arrhenatherum elatius), parti nádtippan (Calamagrostis pseudophragmites), csomós ebír (Dactylis glomerata), egérárpa (Hordeum murinum) (HORVATOVICH 1982); tarackbúza-fajok (Agropyron spp.) (MEDVEGY 1987); siskanádtippan (Calamagrostis epigejos) (KOVÁCS 1995) szárában fejlődik. Az imágó fő rajzási ideje május végétől június végéig tart, főleg fűhálózással gyűjthető. Védett. 32. ábra. A Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988 magyarországi lelőhelyei Figure 32. Localities of Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988 in Hungary Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988 Vh: Kám: Herpenyő-patak partja, 2005.V.14, (fh), NF (1, NFmgy), 2005.VI. 15, (fh), NF (11, NFmgy), 2005.VII.3, (fh), NF (1, NFmgy). Pontuszi elterjedésü, hazánkban terjedőben lévő faj. KASZAB (1971) még rendkívül ritkának tartotta, csak Siklósról, Villányról és Zircről említette. Azóta az ország számos pontjáról előkerült, sokszor igen nagy számban: Mindszentkálla (KOVÁCS 1994); Baja (PALOTÁS 1995); Balástya (KOVÁCS és HEGYESSY 1997a); Ásotthalom, Biharugra, Csorvás, Deszk, Dóc, Gorzsa, Királyhegyes, Makó, Mezőkovácsháza, Szarvas, Szeged (HEGYESSY et al. 1999b); Vászoly környéke (RETEZÁR és SZÉKELY 1999); Budapest, Göd, Tárnok (HEGYESSY et al. 2000); Oroszlány, Vértessomló (KUTASI 2002); Balatonalmádi, Veszprém (MEDVEGY 2001a); Ádánd, Balatonföldvár, Barcs, Bárdudvarnok, Bisse, Boda, Bolhó, Csarnóta, Drávaszabolcs,