Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

[4], Sárvár: Arborétum [5], Szalafo [3, 4], Velem [3, 5], Velem: Borha-forrás [2, 5], Velem: Hosszú-völgy [5], Velem: Malom-rét [5], Velem: rét [5], Velem: Szent Vid [5] Khg: Bozsok: Kalapos-kő, 1996.VII.6, kecskefüz leveléről, PF (PFmgy); Kőszeg: Gesztenyés, 1997.VIII.17, kecskefüz leveléről, PF (PFmgy); Kőszeg: Hörmann-forrás, 1997.VI.28, PF (PFmgy); Kőszeg: Stájerházak, 1981.VII.2526, RA-RI (1, SM); Kőszeg: Vöröskereszt, 1999.VILI., kecskefüzről, (h), NF (1, NFmgy); Velem, 1979.VII.28-29, PA (1, MM); Velem: Borhaforrás, 1979.VII.28, RI (1, SM), 1981.VII.15, TCs; Velem: Hosszú-völgy, 1997.VIII.30, PF (PFmgy); Velem: Malom-rét, 1988.VII.6, kecskefüz leveléről, (e), NF (1, NFmgy); Velem: rét, 1981.VII.15, TCs; Velem: Szent Vid, 1978VIII.27,TK. ŐV: Máriaújfalu, 1979.VII.30, ÁL (MTM); Orfalu, 1982.VII.il, Salix caprearól, SGY (1, SM); Szalafo, 1986.VII.8, PA (1, MM). Rm: Rátót: Rába-part, 1983.VII.9, SzD (SzDmgy); Sárvár: Arborétum, 1979.VII.2, füz leveléről, PF (PFmgy), 1981.VÏÏ.2, fűz leveléről, PF (PFmgy). Palearktikus elterjedésü faj. Hazánkban az Alföldtől a hegyvidékig egyaránt gyűjtötték. Lárvája különféle fűzfajok (Salix alba, S. caprea) (KOVÁCS és HEGYESSY 1995) még élő, de sérült vékony törzseiben, ágaiban fejlődik. Az imágó júniustól augusztusig, tápnövénye levélzetéről gyűjthető. Oberea pedemontana Chevrolat, 1856 Oberea pedemontana - KOVÁCS 1994: 163 [1]; HEGYESSY és KOVÁCS 1996: 159 [2]; HEGYESSY et al. 1999a: 241 (KOVÁCS 1994 nyomán); NAGY 2002: 58 [3] Farkasfa: Fekete-tó [1, 2], Felsőcsatár: Vas-hegy [3], Felsőszölnök: Halál-völgy [2] ŐV: Farkasfa: Fekete-tó, 1983.V.22, PA (1, MM); Felsőszölnök: Halál-völgy, 1994.VI.17, VK(1, SM). Vd: Felsőcsatár: Vas-hegy, 2001.VI. 10, fűzről, (h), NF (1, NFmgy). Közép-európai elterjedésü, szórványosan előforduló ritka faj, melyet hazánkban csak kevés helyen, eddig kis példányszámban gyűjtöttek: Kalocsa, Hajós (KASZAB 1971); Darány (HORVATOVICH 1981); Farkasfa, Felsőszölnök (HEGYESSY és KOVÁCS 1996); Felsőcsatár (NAGY 2002); Látrány, Lepsény (HEGYESSY és KOVÁCS 2003). A közelmúltban két újabb lelőhelyről is előkerült: Akasztó és Kiskőrös között, illetve Porboly (Tolna megye) mellől (29. ábra). Ezen utóbbi lelőhelyen nagy egyedszámban fordult elő. Mindkét újkeletü előfordulási helyén kutyabenge (Frangula alnus) szárából lárvák és bábok is előkerültek. Bizonyos, hogy az irodalomban szereplő tápnövények - kecskerágó- (Euonymus spp.) és a fűzfajok (Salix spp.) - mellett a kutyabenge is tápnövénye (RAHMÉ Nikola és KOTÁN Attila szóbeli közlése, továbbá http: rahme.blogspot.com). Az imágó május-júniusban a kutyabenge levelének fonákán a levélereket fogyasztja. Tojását a kutyabenge vékony száraiba