Az Alpokalja természeti képe közlemények 1. Az Alpokalja kutatók I. konferenciája előadásainak kivonatai (Szombathely, 1981)

Kordos László: Gerinces őslénytani kutatások az Alpokalján

GERINCES 6SLÉNYTANI KUTATÁSOK AZ ALPOKALJA TERÜLETEN Kordos László Az Alpokalja kutatási területéről mintegy 5o gerinces őslénytani lelőhelyet ismerünk, amelyek kronológiai megoszlása erősen különbözik az ország többi területén megszokott képtől. A legidősebbek a miocénből származnak, s a legtöbb a "pliocént" képviseli /pannon - pliocén/. Feltűnően kevés a pleisztocén maradvány, mig a holocén időszakból főleg régészeti lelőhelyekről előkerült csontokról tudunk. Ez a sajátosság az Alpokalja földtani fejlődésmenetéből adódik. Az idősebb képződményeket nagy területen a pleisztocént megelőzően lerakódott homok és lignites rétegek fedik. Ezek szolgáltatják a gazdag "pliocén" leletanyagot, köztük a múlt század közepe óta nyilvántartott hires "magyar Pikermit", Baltavárt. Ennek faunája egyúttal a szélsőséges füves-pusztai klima alatt kialakult állattársaság biosztratotipusa is. Hasonló üledékfelhalmozódási viszonyok mellett alakult ki a hosszuperesztegi lelőhely, ahonnan gazdag puhatestű és gerinces faunából Pliopithecus-t is ismerünk. Az Alpokalja idősebb képződményeit rendszerint kis vastagságban boritják a pleisztocén üledékek. Ezek a máshonnan is megszokott pleisztocén nagyemlősöket tartalmazzák. Kivétel mindössze két jelentős felső-pleisztocén kisemlős lelőhely, a nyiltszini Gencsapáti és a fillit üregeiben felhalmozódott Kőszeg, Seyboldhegy faunája. 27