Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)

Dr. SCHAFARZIK FERENC

műegyetemi ny. rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja, Kultúregyesületünk tiszteleti tagja, a mai magyar geológus-gárda nesztora és világhírű tudósa, a fáradhatatlan Mester és lankadatlan szorgalmú kutató áldott kezéből 1927. szeptember 5-én örökre kihullott a toll...

•Ásvány- és kőzetgyüjteményünk félezer darabja beszél az ősz Tudós szeretetéröl, mellyel gyűjteményünket a kezdet kezdetén felkarolta.

A „Fluvius Schafarziki ponticus“ viszont a mi hálánkat igyekszik kifejezésre juttatni. Ám nemcsak mi örökítettük így meg Mesterünk nevét. Számos ásvány, őscsiga, kagyló, ősnövény, stb. őrzi a szeretett Mester emlékét.

Nem is halt meg Ő, nem is hal meg soha! Csak testben távozott el közülünk, hogy szelleme ott legyen állandóan velünk, hogy ott érezzük Őt, a Segítőt, az Útmutatót, a Barátot, Testvért és Apát: a MESTERT minden kalapácsütésnél, minden tollvonásnál. Hogy ne feledjünk szellemében dolgozni és a magyar tudományért minden erőnkkel harcolni.

Ám Schafarzik Ferenc nemcsak tudós volt. Kiváló hadi tetteiért és személyes bátorságáért a hadi érdemkereszt tulajdonosa. Ne feledjétek, szelleme itt él: ha jön az óra, le kell tennünk a kalapácsot!

Dolgozni fogunk, Schafarzik Ferenc, drága Mesterünk szellemedben : tollal, karddal, kalapáccsal, mindig : a Magyar Hazáért! (ß. L.)