Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)
Tartalom
16 fasor s a halastó színe a háztetővel fekszik kb. egy magasságban. A bozsoki kert klímáját illetőleg védett fekvése, sajnos, csak látszat, igazában teljes erővel érik az északi és északkeleti szélviharok, melyek különösen tavasszal és ősszel gyakoriak és sokszor nagy kárt tesznek a fákban és virágokban. Ezek a szelek okozói részben annak is, hogy a hó csak ritkán marad meg sokáig. Késői fagyok a magas fekvés miatt aránylag ritkák (Bozsok 400 m. magasságban fekszik a tenger színe felett). Ritka a perzselő nyári forróság is, mely Magyarország délebbre fekvő kertjeit sokszor oly sivárrá égeti. A levegő mindig párás, üde, emlékeztet a szomszédos Stájer hegyi levegőjére. A kert talaja termékeny, közép-nehézségű homokos agyag, mélyebb rétegekben nehéz sárga agyag: az északi részen már erdei, könnyebb minőségű és kevésbé termékeny földet is találunk. Nagyjában kedvezőek a talajfeltételek, amit a növényzet gyors és gazdag fejlődése is bizonyít. A kert az utolsó 15 esztendőben nagyobb változásokon nem ment keresztül, s a munkálatok a szükséges ritkitásokra, uj diszbokrok, évelők betelepítésére szorítkoztak. Nagyobb átalakításokra előreláthatólag a jövőben sem kerül a sor, elsősorban azért, mert a Dozsoki kert lényegében, egész stílusában elválaszthatatlan egészet képez az ódon kastéllyal s a kertből »újat« alakítani nem jelentene mást, mint a hagyományosnak, a múltnak, az emlékeknek eltörlését. * Bozsok liegt am Fusse des Geschriebenen Steines, in 400 m Seehöhe Das Klima zeigt bereits deutliche Anklänge an das benachbarte Steiermark. Die grosse Sommerhitze fehlt, die Luft ist stets etwas feucht, für die Gartenkultur ein günstiger Umstand. Spätfröste sind selten, doch verursachen die groben N. u. NO.—Winde viel Schaden. Die Ausdehnung des Gartens beträgt 10 Ung. Joche. Die Geschichte des Schlosses reicht bis in die Römerzeit zurück. Ein gedeckter Kanal leitete das Wasser des Baches, der durch den Park läuft in die Hauptstadt Pannoniens: Sabaria. Die Grundmauer des Schlosses sind gleichfalls römischen Ursprunges. Im Mittelälter wurde das einstige römische castrum in eine kleine Wasserburg umgebaut mit einem Wassergraben und vier Ecktürmen, von denen einer noch heute steht. Im Laufe der Jahrhunderte wechselten die Besitzer vielfach, von 1539 bis 1906 aber war das Schloss im Besitze der Familie Sibrik. Am Anfang des XIX-ten |ahrh. wurde es nach einer Feuerbrunst umgebaut ohne aber den altehrwürdigen Charakter einzubüssen. Eben diese Eigenheit des Baues ist es, die auch notwendigerweise
