Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)
Tartalom
12 sére. A házat körülvevő várárok arra enged következtetni, hogy a középkorban itt vízzel körülvett kis erődítmény állhatott — valószínűleg négy sarktoronnyal, melyeknek egyike még ma is fennáll. A kastélyt a múlt század elején egy tűzvész után Sibrik Mihály újból átépítette s. azóta legalább külsőleg nagyobb változásokon nem ment keresztül. A birtok igen sokszor cserélt gazdát és sorsa 'szorosan összefügg azzal a sok küzdelemmel, melyben Nyugatmagyarországnak is oly bőven volt része. Az első reá vonatkozó adatok egy 1279. évről szóló osztályos egyességben találhatók, mely szerint Németújvári 1. Miklós bán kapta osztályrészül Bozsokot több szomszédos faluval együtt. A hírhedt Németujvári grófok voltak Bozsok földesurai több, mint egy évszázadon át. 1405-ben Zsigmond király a hűtlen Németujváriaktól elvette Bozsokot és a falvakat Garai Miklós nádornak adományozza. A XV. század közepe táján Kőszeg és vidéke folyton gazdát cserél: hol a magyaroké, hol III. Frigyes osztrák uralkodó kezébe kerül. Végre 1482-ben Mátyás király személyes vezetése alatt sikerült az ostromló magyar hadaknak Kőszeget visszahódítani. Ekkor Bozsokon már Macskási Tárnok Péter a földesur, ki a birtokot Nagylücsei Orbán győri püspöknek elzálogosítja. A püspöktől 1487-ben jegyzője, berzencei Bornemisza János (utóbb királyi kincstartó) veszi meg. Bornemisza utódok nélkül hal meg, ekkor birtoka a kincstárra száll vissza. Bozsok és Szerdahely azonban per alatt állott, mert vitás volt, vájjon Szalonokhoz tartoznak-e? Csak 1539-ben adományozza e helységeket Thurzó Elek kir. helytartó, még pedig szarvaskendi és óvári Sibrik Gergelynek, fivérének Osvátnak és énnek László nevű fiának. Ettől kezdve a bozsoki birtok 1906-ig szakadatlanul a Sibrik család tulajdona volt. A Sibrik család levéltárában magára a kertre vonatkozó adatok alig akadnak. Csak Sibrik Mihály és felesége felsőbüki Nagy Klára levelezéseiből tűnik ki, hogy ők nagy szeretettel foglalkoztak a kerttel is, —.sőt a múlt század elején nagyszabású terveik voltak annak átalakítására; ezek a tervek azonban nem valósultak meg. Ők telepítették valószínűleg a gyümölcsöst, mely később oly hires lett kiváló ^fajgyümölcséről. Régen inkább csak ez a gyümölcsös lehetett ápolt kert, mig az északi, hosszúra elnyúló rész nem volt elhatárolva a keleti domboldalon fekvő gesztenyeerdőtől.
