Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - FÁBIÁN Gyula: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Gróf Széchenyi Emilia. (1866-1928)

Gróf Erclődy Gyuláné, sz. gróf Széchenyi Emilia. (1866—1928.) Irta: Fábián Gyula (Szombathely). Gróf Erdődyné Széchenyi EmiMa művészetéről kívánok néhány sorban megemlékezni, hogy ennek a kiváló művésznőnek munkásságát méltassam. Ezek a sorok szerények. Nem is akarok ezekkel többet elérni mint azt, hogy az elhalt grófnő művészetére a figyelmet fölhívjam és a magyar műtörténelem számára róla feljegyezzem azt, amit arról tudok és gondolok. Gróf Erdődy Gyuláné országos viszonylatban is kiváló művésztehetség volt, akit, sajnos, visszavonultsága miatt csak kevesen ismertek és méltányoltak űgy, amint azt megérdemelte volna. 1928. évi június 17-én bekövetkezett halála nagy csapást jelent a magyar feste művészetre, mert hiszen a 62 esztendős nagyasszony szinte utolsó percéig le nem tette az ecsetet, hanem állandóan dolgozott. A szombathelyi Kultúregyesület képzőművészeli szakosztálya 1918-ban tagjának választotta. A grófnő örömmel fogadta ezt a megválasztást; a szakosztálynak nagyrabecsült tagja volt és az egyesület által rendezett kiállításokon több alkalommal résztvett. Megemlékezünk róla azért is, mert a szombathelyi múzeumnak ikerült több képét megszerezni, így a képtár látogatói ezekből a sorokból és müveiből megfelelő tájékozást nyernek művészi értékéről. Egyik legszebb munkáját a grófnő kívánságához képest dr. Varasdy Sándorné, sz. Zichy Henrietta grófnő ajándékozta a múzeumnak. Ez a kép vasvörcsvári tájékot ábrázol. Meleg, színes, napsütéses, dimbes-dombos tájék. Tipikus nyugatmagyarországi vidék, a tavasz virágos pompájába borítva. Nem tartom fölöslegesnek közölni azokat a meleg sorokat, amelyekkel a grófnő nagylelkű ajándékát kisérte, amikor a képet a múzeumnak elküldte. „Nagyem'ékü nagynéném: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Szécheny 1 milia grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy szándékai szerint cselekszem, amikor férjemmel együtt felajánljuk Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesület múzeumának nagynéném „Vörösvári táj" című festményét. Az utókornak álljon itt megemlékezésül, hogy gróf Erdődy Gyuláné a magyar arisztokrácia egyik legnagyobb tehetséggel meg-