Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

KRISZTIN Ernő: A Kultúregyesület működése 1927. szeptemberétől 1929. júniusáig

10 alkatának összefüggéséről, dr. Heigl László Amerikáról, dr. Banner János egy. m. tanár Tut-Ank-Amen-ről, dr. Oroszlán Zoltán múzeumi őr a görög sportról és emlékeiről az antik szobrászatban, Imaoka Dsuicsiro Japánról, Lyka Károly felsőházi tag a művészetről és végül Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatója az elszakított (Nyugatma^yarország műemlékeiről szólott tudományos felkészültséggel "telit ház előtt. Ugyancsak ez a szakosztály készítette elő a hazafias ünnepségeket is, így az említett október 6-i gyászünreepségen kívül a március 15-i, mostmár törvénybeiktatott' hazafias ünnepséget, amelyen megjelenti a megye és város hivatalos képviseletein kívül a társadalom minden rétege oly nagy számban, hogy a székház termei szűknek bizonyultak az ünneplők befogadására. Az ünnepi beszéden kívül, amelyet dr. Krisztin Ernő főtitkár mondott, dr. Csengery Jánosné Császár Mária és Pék Károly hatásos szavalatiokkal, a Szombathelyi Dalosegyesülléit pedig precízen előadott énekszámokkal szerepeltek. Véjgjül feljegyzésre méltó a december havában rendezett olasz-magyar estünk, amelyen oly közvetlenül nyilatkozott meg a két egymásra talált nemzet szinte testvéri viszonya. Kultúrtörténeti érdekességet kölcsönzött e baráti összefogásnak az oliasz niemzettől ajándékba kapott és a Nemzeti Múzeumban féltő gonddal őrzött két Korvinának bemutatása és ismertetése dr. Hoffmann Edit igazgató-őr lebilincselő és szakszerű előadásában. A közművelődési szakosztály is vezetőséget cserélt ebben az esztendőben, mert a Rómába távozott elnök székét Dezső Lipót kir. tanfelügyelő foglalta el, míg a főtitkári teendőkkel megbízott eddigi alelnök helyét Győri Vilmos ny. igazgató töltötte be. 1928. január l-e óta ugyanis az elnöki tanács megbízásából, majd az 1928. május 31-én tartott közgyűlés bizalmából e sorok írója működik mint az egyesület főtitkára, mert az egyesületnek hát esztendőn át agilis főtitkára, dr. Várady Imre a kultuszkormány megbízásából a római Collegium Hungaricumlba került,, ahol tehetsége kifejtésiére nagyobb tér és szélesebb munkakör nyílik. Mindannyian, akik vele együtt dolgoztunk és láttuk nagy koncepcióijű működését, mélyen átéreztük azt a veszteséget, amely egyesületünket eltávozásával érte. Soha nem lankadó munkakedvével, biztos Ítéleteivel, ügyes szellemi irányításával, talpraesett ötleteivel és átfogóerejű írói- és előadói rátermettségével mindenkit lebilincselt és igaz tisztelőjévé tett. Nem volt közöttünk senki, aki ne fájlalta volna távozását és ha belenyugodtunk a kormány intézkedésébe, ezt csak abban a reményben tettük, hogy új munkahelyén százszorta több alkalom kínálkozik kivételes tehetsége kamatoztatására és a magyar nemzet kultúrkapcsolatainak kiépítésére. Az egyesület anyagi helyzete az 1927—28-i esztendőben kissé megingott, mert a bevételek nem tartottak lépést a túlméretezett