Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

VÁRADY Imre: A Kultúregyesület működése 1925. októberétől 1927. juniusáig

7 kező hó elején vezetnek át az egyesületen kivül álló okokból bekövetkezett pangás nehéz hónapjaiból az 1926 év első negyedébe, amikorra hosszú időn át láttatlanul folytatott előkészítő, az ellentéteket kiegyenlítő, télreértéseket és félreértésekben gyökerező nehezteléseket eloszlató munka árán végre sikerült az egyesületen belül a munkatársak összhangját megteremteni és a város társadalmának minden rétegét egyetértő szeretetben az egyesület s vele a város kultúréletének szolgálatára egyesíteni. Az egyesület kényszerű elcsendesedésének félesztendeje folyamán a társadalom mind több számottevő tagja eszmélt rá azokra a fontos kulturális érdekekre, amelyek az egyesület működésének sürgős folytatását követelik s a nagyközönség és a sajtó is egyre élénkebben nyilatkozott meg amellett, hogy az a komoly hivatás, amelyet a Kultúregyesület eddig betöltött, nem maradhat tovább elláttatlan. Eddig elért eredményei nyomtalanul elsikkadnak, a városnak általa megelevenült szellemi életében hamarosan újból a lanyhaság és közöny tünetei fognak jelentkezni, ha a Kultúregyesület nem válik minél előbb ismét életképessé. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ügyét minden arra hivatott tényező a magáévá teszi és a hivatali tekintély képviselői sem maradnak ki a reorganizáció munkájából. Amilyen örömmel állapitható meg tehát, hogy a város közönsége egyszerre, sokfelől és spontánul lépett sorompóba kulturális élete elért színvonalának védelmére, annyira jóleső tudat a Kultúregyesület számára, hogy a köz érdekét mindenki egyértelműnek tartotta az egyesület érdekével, talpraállásától mindenki a város és vármegye egész kultúrájának nyereségét várta, létét ennek szempontjából féltette s igy közvetve sokkal nagyobb és osztatlanabb elismerés jutott az egyesületnek, mint amilyen munkálkodását eddig kisérte. Az újjászervezést megelőző tárgyalások folyamán, amelyeket a társadalom egyöntetű megmozdulásának eredményeképen Dr. Horváth Kálmán alispán és Kiskos István polgármester vezettek, nem is merültek föl elvi ellentétek az egyesület vezetősége és azok között, akiknek közreműködését az egyesület eddigi életében sajnálattal nélkülözte, a jövőre azonban lehetőleg megnyerni igyekezett. A kölcsönös megértés és megbecsülés sok fölemelő és ünnepélyes megnyilatkozása volt az újra megindítandó munka sikerének záloga. E siker buzgó óhaja, felfrissült munkakedv és a legszebb reményekre jogosító békesség szelleme töltöttel mindenkit, aki az 1926. évi február 21-re összehívott közgyűlésen, az egyesület legújabb érájának születésnapi ünnepén, megjelent.