Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Természettudomány - PAUER Arnold: Adalékok a köszegvidéki gesztenyések történetéhez

201 védte, hogy az eső jobba'n ne rombolja. 1839-ben már nem állott, csak a pusztuló tuskója hirdette régi nagyszerűségét. Ezt is leírták a hírlapok, sőt költeményben is megemlékeztek róla."

2

3) A hely, ahol a fa valamikor állott s ahonnan törzsökét kiásták, még ma is meglátszik. Molnár Péter velemi lakos mutatta meg Gáyernek. Molnár maga már nem látta a fát, de édes atyja, aki mezőőr volt, mesélt neki róla. Elmondotta, hogy gyakran jöttek oda urak, akik nem egyszer a fa odvában mulattak. Amikor a fát kivágták, törzsének egy darabját elvitték. Pestre-e vagy Bécsbe, arra Molnár Péter nem emlékezett. Ezen az alapon tovább kutatva, Keissler Károly, a bécsi Staatsmuseum (Hofmuseum) növénytani osztálya igazgatójának s Zedelbauer professzornak segítségével sikerült kinyomozni, hogy a törzsdarab a mariabrunni Forstl. Bundesversuchsanstalt múzeumába került, ahonnan azonban a múzeum igazgatóságának alábbi, 1924. december 11-én 599/1924. sz. a. kelt, értesítése szerint a háború folyamán eltűnt: ,,Das bewusste Stammstück der uralten Castanea von dem Eisenburger Komitate findet sich zu unserem grösstem Bedauern in der hiesigen Sammlung nicht mehr vor und leider sind auch keine Aufzeichnungen über die Dimensionen vorhanden. Es muss während der Kriegszeit, da die Musealräume plötzlich in ein Spital umgewandelt wurden, trotz seiner Grösse abhanden gekommen sein." Ilyenformán úgy látszott, hogy e gesztenyeóriásra vonatkozólag be kell érnünk azokkal az adatokkal, amelyeket a Sághy István dr, kámoni földbirtokos tulajdonában levő egykorú akvarellen jegyeztek fel. Ezek szerint a fa kerülete 6 öl és 18 hüvelyk — 11.81 m volt s Héra István és Farkas Éva velemi lakosok földjén állott. Nemrégiben azonban Kaltenecker Károly, a kőszegszerdahelyiek új plébánosa, a plébánia levéltárában ráakadt e fa történetére, melyet Iványi Dezső velemi kántortanító szivességéből itt közlünk:

2

4) „Velemi vastag gesztenyefa. Hihető hosszas időkig emlékezetben lészen a Velemi vastag gesztenyefa; róla tehát megjegyzem, hogy a' helységtül éjszaknak az úgynevezett Pangertek

2

3) sarkán állott ezen szelíd gesztenyét termett nevezetes vas-tagságú fa. Mellynek ha aránylag magassága is lett volna, méltán bámulatos léendett. Mind a mellett azonban, hogy magassága 3 ölnél nem igen lehetett nagyobb

2

6), mint a hogy területe Nem találtam nyomát. 2

4) Kőszegszerdahelyi plébánia története 1. kötet. Néhai László János plébános feljegyzései 1840. évből. 2

5) Baumgärten. Iványi szerint ezt a dűlőt ma Pákónak hivják. (Valószínűleg a Pankert származéka.) Nyilván az elágazásig.