Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Természettudomány - BAICH Mihály: Az alsószelestei park

1S3 se hiányozzék, sok korán zöldülő Hemerocallis fúlva és Ribes alpinum. A második tisztáson a Primula elatior különböző színváltozatai, az egyik végén a fehérszínűek, a másikon a sötét-vörösek, s átmenetül a sárga szinek skálaszerüen sötétedő számos változata. Az egyes szinek mezőit itt is erdei növények csoportjai választják el, de a Primulák között is állanak egyes cserjék, azért, hogy az ültetvény az elvirágzás után semmiképen se üssön el erdei környezetétől. Hasonló kiképzés előtt állanak, de más víráganyaggal (

Anemone, Helleborus, Lilium, Cypripedium, Dentaria s közöttük szép lombdíszük miatt Veratrum, Epimedium, páfrányok stb.) a többi nyiladékok. Maga az erdőrészlet szilfákból, tölgyekből, erdei fenyőkbő áll, közöttük néhány hatalmas görcsöságu tölgyfa észak felé nagy részt akác és gyertyán. A bokor-aljnövényzet feltűnően sűrű. A kert e részében a törekvés az akácok teljes kiküszöbölésére s az aljnövényzetnek értékesebb, árnyékot kedvelő, télizöld cserjékkel való pótlására irányul. Az út a kertnek nyugati kapujához érve ketté oszlik, az egyik út egy Thuja giganteá-ból, Abies-ekbő\ és két Sequoia-bó\ alkotott csoport mellett elhaladva nagyobb lucés vörösfenyő állományhoz vezet, a másik balról erdei fenyőkkel, jobbról lucfenyőkkel szegve a kastélyhoz vezet vissza. Ezeknek a fenyveseknek elhanyagoltsága szomorú fejezete a szelestei kertnek, mert a ritkítás kellő időben nem történt meg, a fák megnyúltak, felkopaszodtak, évgyűrűik alig mutatnak valami vastagodást és a hossznövekedés oly aránytalan, hogy némelyik fa magában megállani sem képes már. Ahol még idejekorán közbelépni lehetett, az elgyengült fák több világossághoz és táplálálékhoz jutva, még meg tudnak erősödni és utólagos fejlődésnek indulnak, a faállomány egy részénél azonban annak kiirtásához vagy alátelepitéséhez kell folyamodni. I Ilyen ritkitatlan terület volt a fenyves szomszédságában, de egyéb fákból és cserjékből. A néhány év óta rendszeresen tolytatott kiszabadítás óta és évenkénti trágyázással serkentve a megmaradt faanyag szembeötlő fejlődésnek indult. A ritkításoknak néhány értékesebb faegyed is áldozatul esett, egy nagy Pawlownia és egy Koelreuteria, melyek azonban annyira be voltak ékelve a fák közé, hogy létezésükről jóformán csak az útra szórt lila és sárga virágaikból lehetett tudomást szerezni. Észak-déli irányban a kertet beszegő nyugati, kb. 130 cm. magas buxus-sövény mentében a most emiitett facsoport mellett kis tisztás van, melyet három oldalról fenyők, köztük Abies Veitchii