Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
Természettudomány - GÁYER Gyula: Clusius Károly (1526-1609) és Vasvármegye természetrajzi irodaima
168 (Vasvármegye monográfiájában) Lóczy Lajos újabb adatokkal egészítette ki. A Kemenesalja bazalthegyeit a Balatonvidék monográfiája is tárgyalja. Egyébként pedig bazaltjaink és bazalttufáink az ujabbi időben ismételt és mélyreható kutatásoknak voltak tágyai (Jugovics Lajos, Winkler Artúr). A szalonaki antimonitről és kisérö ásványairól Lőrenthey Géza, a borostyánkői nemes szerpentinről (=pseudophit) K r e n n e r József írt, a régebbi irodalomból pedig B e s z e d í t s Ede: Tarcsa és ásványvizei. Szombathely, 1865. és Mitte rmay er Ferenc: Beschreibung des im Eisenburger Komit, zu Sulz (Sós-kut) befindl. u. ehem. unters. Mineral-Wassers, Steinamanger, 1824 c. műveit emiitjük meg 1). Az ujabb időben országszerte megindult agrogeologiai kutatások vármegyénk területén is nevezetes eredményekhez vezettek, melyek elsősorban Treitz Péter nevéhez fűződnek. Végül, bár nem szorosan- természetrajzi tárgyú, de mint mindenkinek részére, aki megyénk hegyvidékével foglalkozni kiván, adatainak gazdaságánál és pontosságánál fogva nélkülözhetetlen kézikönyvet, nem hagyhatjuk említés nélkül T h i r r i n g Gusztáv turisztikai kézikönyvét: Sopron és a magyar Alpok. Bármily rövid összefoglalása is ez a dolgozat Vasvármegye természetrajzi irodalmának, nem volna teljes, ha meg nem emlékeznénk itt azokról a férfiakról, kiket akár születésüknél, akár életviszonyaiknál fogva Vasvármegye a magáénak tekinthet, bár tudományos működésük nem a vármegye területére vonatkozikKözéjük tartozik Hollendonner Ferenc, a fenyőfélék és fosszilis fáink anatómusa, a Gyepüfűzesen született Walz Lajos(1845-1914), a kolozsvári botanikus kert egykori inspektora és ide kell sorolnunk A 1 m á s y Györgyöt, a híres ázsiai utazót is. Vándorutam Ázsia szívébe (1903) című, pompás kiállítású művének utolsó képe Borostyánkő várát mutatja, mint amelybe való visszatérés volt ered-, ményteljes utjának mégis csak a legszebb pillanata. S végül itt kell megemlékeznünk azokról a szakférfiakról akik a mikroorganizmusok biologiai szerepének gyakorlati oldalait vizsgálták és az erre vonatkozó ismeretek népszerűsítésén fáradoztak (Gothard Sándor, Tulok István) s Gothard Jenőről, aki nem e Földet, hanem azt a csillagvilágot kutatta, melyben a mi Földünk minden problémájával egyetemben csak jelentéktelen semmiség. Mittermayernek még egy könyve jelent meg: Ostindianische Sendschreiben berühmter Naturforscher. Steinamanger, 1824.
