Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
Természettudomány - GÁYER Gyula: Clusius Károly (1526-1609) és Vasvármegye természetrajzi irodaima
165 centenárium évében igazolta a nagy Batthyány Boldizsár egyik késői utóda. 1) Még Clusius életében, 1595-ben jelenik meg Németujvárott Beythe István fiának, Beythe Andrásnak „Füves könyve", De ez már csak árnyék. Clusius eltávozása és Batthyány Boldizsár halála útán sötétség borul Vasvármegye pompás lendülettel megindult tudományos életére, századok hosszú, zavartalan sötétsége. A XIX. század elején indul meg lassan-lassan újból a vármegye természetrajzának kutatása. 1802-ben irja le elsőnek Lenk János Vencel szerpentin-agát néven a borostyánkői nemes szerpentint. Borostyánkő szerpentinjén fedezi fel Forster C. J. szalonaki orvosságtáros azt a nevezetes páfrányfajt (Asplenium Forsten Sa dl. 1820), melyet azóta Európa és Ázsia más szerpentinhegyein is megtaláltak, de melynek éppen Forster felfedezése révén locus classicus-a Vasvármegye marad. Ebbe az időbe esik az E. Schifferi Láng-nak (1828) Schiffer I. J. orvosságtáros által Németszentmihályon történt felfedezése, Szenczy Imre működésének súlypontja is. Nagyobb lendületet vesz a flóra kutatása a mult század nyolcvanas éveiben, amikor közvetlenül egymásután jelenik meg Kőszeg növényeinek két enumerációja Waisbecker (1882) és Freh (1883) tollából. Eitől az időtől 1920-ig, amikor a harmadik kőszegi botanikus, Piers Vilmos a triumvirek utolsójaként szemeit lehunyta, Kőszeg flórája állandó kutatás tárgya. Az ujabb eredményeket Waisbecker Kőszeg és vidékének edényes növényei (II. kiadás, Kőszeg, 1891.) c. müvében foglalta össze s egészen 1916-ban bekövetkezett haláláig számos adattal gyarapította a vasmegyei hegyvidék flórájának ismeretét. Ezek között van a Carex F/ilschii Waisb is, ez az érdekes sásfaj, mely három, máskülönben jól elkülönült, vidékünkön azonban többféle irányban egymáshoz közeledő fajnak (montana, verna, polyrrhiza) bélyegeit egyesíti magában s a vármegyénk nevét viselő Agrosíis Castriferrei (alba X canina) Waisb. A legnagyobb jelentősége azonban Vasvármegye flórájára Borbás működésének van. Borbás az orvosok és természetvizsgálók 1880. évi vándorgyűlése alkalmából lépett először vasmegyei földre, 1882-ben beutazta a vármegyét s 1889-ben (a címlap szerint 1887-ben) megjelent a vármegye növényföldrajzi viszonyairól és flórájáról teljes képet adó, már e dolgozat elején említett müve. A munka általános része később némi változtatással a >) Hogy Clusius művei ma is még milyen fontos forrásmunkák, azt egyebek közt éppen Ronniger^nek idei Evkönyvünkben közölt dolgozata mutatja.
