Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Régészet - NAGY Lajos: A savariai kapitóliumon 1791-ben talált mozaikpadló

142 változatosabb pályát futott be a falfestészet. Az itáliai-pompeji III. és IV. stílus, a keleti márványinkrustáció festés«, a növénydiszítés buja, Alexandriára visszavezethető alkalmazása, az itáliai Hadrianus kori klasszicista eklekticizmus hatása alatt a pompeji IV. stílusból módosult V. stílus, az ó-keresztény katakomba festészet, s végül a Septimius Severus korával kezdődő s a római uralom végéig eltartó stílustalan hanyatlás keretezett szines falmezőinek utánzásai adják a sokféle falfestménytöredékek megértését. A falaknak stukkó szegélyezése sem egyhangú. Az egyszerű tojásfüzért mutató darabok mellett a szebb példányok a korai császárkori Rómában és az egész birodalomban elterjedt divatos motívumokat veszik át, de lehetőleg alkalmazkodnak a falmezőket borító festmények irányaihoz. Az értékesebb anyagok kedvelése is elterjed. A falaknak és padlóknak borítására használt márványlemezek, mint a felkapott pompakedvelés jelei, — a birodalom legkülönfélébb helyeinek bányáiból valók. Jogunk van azonban feltenni, hogy ezeknek legnagyobb részét mint kiselejtezett törmelékeket Itáliából importálták. A lakások belső díszítésénél előkelő helyet elfoglaló mozaikpadlók is korán meghonosodnak. Pannónia területén körülbelül 200—250-re tehető az eddig előkerült mozaikoknak vagy nyomaiknak száma, mikor tudniillik nyomokból csak következtetnünk lehetett arra, hogy a lakószobákat és helyiségeket talán az egyszerűbb díszítésű s művészi érték tekintetében számba sem vehető mozaikok ékesítették. Azt hiszem ennél semmi sem bizonyíthatja meggyőzőbben, hogy a római birodalom északi határán is általános volt a pompaszeretet és a lakóházak csinosítására való törekvés. (2.) A pompakedvelés igen gyakran csak üres követése volt a nagy központok, s kereskedelmi világvárosok elpuhult lakosai túlzásának. Világvárosokban a meggazdagodás folytán kifejlődő pompaszeretetnek az lett a következménye, hogy művészi szempontból csak azt keresték, ami kápráztató volt, Seneca (3.) és Apuleius (4.) megjegyzései bepillantást engednek az ízlés elfajulásának e tünetébe. Otthon, lakásában mindenki drágaköveken, műremekeken akart járni, s ezt kezdték felkapni a tartományokban is. A gyors elterjedés és sűrű alkalmazás kivetkőztette a mozaikkészítést művészi jellegéből s ipari szintre szállította alá. Részben a pannóniai mozaikokra is áll ez. Emlékanyagunkban a díszítés jóságával és technikai tökéletességgel dicsiekedhető mozaikok a nagy számnak csak 1/io részét foglalják el. A római kor ezen emlékei megérdemlik a velük való foglalkozást. Paul Clemen fejezte ki legtalálóbban a mozaikemlékek jelentőségét, midőn azt írta róluk, (5.) hogy „alig van valami, ami fontosabb volna azon út felismeréséhez, melyet a római provinciális művészet befutott, mint a műemlékek ezen csoportjának összefoglaló feldolgozása. Mert először ezen összefoglalás fogja világossá tenni az iskolák