Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

123 Zdaj pa na veke trpiá bos!

u (Átkozott légy nyelvem, ajkam, Mért voltál oly nyughatatlan?! Örökkétig fogsz ezért te Égni a pokol tüzébe). E legendaszerű mithikus mondának más változataiban Mátyás király helyett a mesés „kilencedik király

u, „Kilencedik férfi" szerepel némileg eltérő motívumokkal

1). Egy szlovén népballadában a szegény dobos és szép felesége éppen ebédelnek, mikor váratlanul megszólalnak a harangok a nagy király halálára. A menyecske megdöbbenésében kiejti kezéből a kanalat, mire ura gyanakodva kérdi, kije volt neki Mátyás király, hogy úgy megdöbbent halála hírén ? A menyecske sí va mondja, hogy valamikor — együtt jártak iskolába. Egy karinthiai monda szerint Mátyást maga a nép választotta, a Gosposvelsko polje-n, ősi szokás szerint királyává, ki azután Krnski grad-ban székelt; várának kapúi éjjel-nappal tárva voltak a föld népének, mindenki bátran jöhetett hozzá, nála igazságot, védelmet, támogatást talált. Csupa jóság volt a király s csak aranypénzt veretett. Ez a monda a szlovénok legrégibb történeti emlékeit kapcsolja össze a nemzeti hőssé lett Mátyás király személyével s egyes motívumainak eredetével visszanyúlik abba a korba, mikor a szlovénok még szabadon választották a maguk fejedelmeit

2). Legvégére hagytam a Mátyás király mondák legszebbikét, a Mátyás halhatatlanságáról és eltűnéséről szóló hagyományt. A nép nem tud belenyugodni legkedvesebb hőseinek halálába; a német Barbarossa Frigyes és a szerb Kraljevic Marko csak eltűntek, de a népnek megmaradt a reménye, hogy bizonyos feltételek esetén visszatérnek. Mátyás nem halt meg; csak elnyelte a Zlata Gora, egy nagy hegy (a karinthiai Peca, a Ljubljana melletti Krím, a stájerországi Konjiska Gora, a Cerknica melletti Slivnica stb) s ebben alussza egész seregével százados álmát Ő maga és felesége Alencica egy nagy asztalra könyökölve szenderegnek, vitézei pedig körülöttük a földön ülnek, hevernek teljes hadi készültségben. Ha a király szakálla háromszor körülnövi az asztalt, vagy ha megje'enik a „zlata ptica

u (aranymadár) s dalolni kezd a hegy felett, vagy ha akad valaki, aki Mátyás kardját ki tudja húzni hüvelyéből, akkor Mátyás, Alencica és egész kísérete felébrednek, megnyílik a szent 1) L. Strekelj idézett gyűjteményét a az Ethnographia említett évfolyamának 6. füzetében Pável Ágostonnak „Az Orpheus-monda rokonai a délszláv népköltészetben" c. értekezését. *) L. Gruden id. müvének 377—8. lapjait.