Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

116 határában pajkos vászonfehérítő asszonynépség kéri Jankót, hogy adja nekik Szekulát három sátornyi vászonért. Rigómezőn Szekula sárkánnyá változik s az előtte ijedtében sólyommá zsugorodott szultánt fogai közt cipeli Jankó sátra elé. Jankó, ki tudott Szekula szándékáról, vak megriadtában hallgat ban-despota Duro (Smederevac=Szenarői György) álnok biztatására s a sólyom-szultán helyett a sárkány-Szekulát lövi le, mire a sólyom elröpül, a sárkány pedig visszaalakul haldokló Szekulává. Ez a motívum többször ismétlődik a költői hagyományban s e motívum mögött a rigómezei árulás rejlik. Egyes változatok meg is okolják Szendrői György árulását; ezek szerint György deszpota ravaszul tudakolja Jankótól, miféle vallást fog bevezetni, ha győz a Rigómezőn ? Jankó azt feleli, hogy a szép magyar vallást misékkel és a római pápával. Akkor a deszpota titokban a szultánhoz is küld követeket, kik a szultántól ugyanazon kérdésre azt a választ hozzák, hogy a szultán egyszerre fog építeni templomokat és mecseteket egymás mellé a keresztények és a törökök számára. Ezért árulta volna el György deszpota Szibinyáni Jankót a Rigómezőn

1). Sok költemény foglalkozik Hunyadi János fogságbaesésével a várnai és a rigómezei csata után. Az egyik szerint

2) a bujkálva hazafelé tarló Jankót Szendrői György vadászkísérete fogja el és mivel gazdájuk a vadászat folyamán nehéz kedvében észrevétlenül hazatért, a megdöbbent udvari nép Györgye helyett az útjukba tévedt Jankót viszi magával, hogy kiengesztelje gonosz úrnőjét, Jerinát. Még nagyobb azonban a meglepődésük, mikor befordulva a vár udvarába, maguk előtt látják szomorú gazdájukat. De Györgye meghökkenése sem kisebb. Mit kezdjen Jankóval? Ha tovább engedi, a török üt rajta, ha fogva tartja, a magyar. Rövid töprenkedés után mégis útjára ereszti, ám állandóan szorong, aggódik a számonkérés miatt. Dva se vuka na jagnje spremaju, Sta ce biti, to bog jedan znade. (Két farkas közt egy szegény bárányka. Mi lesz vele, csak az Isten látja.) Más költemények Brankovics Györgyről szólnak hasonló értelemben s mikor a népszerűtlen deszpota bűneit sorolják elő, megemlítik Szibinyáni Jankó fiainak tömlöcbevettetését is.

3) Egy L. u. olt az 505. 1. 54. számú jegyzetében. 2) L. „

Sibinjanin Jankó u narodnim pesmama" (Újvidék) c. már idézett gyűjteménynek VI. sz. költeményét a 42—44. lapokon „Sibinjanin Jankó i (és) Dorde Smederevac" cím alatt. 3) L. Pavle Popovic: Pregled srpske knjizevnostl (Beograd 1909) 115.1.