Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

[GÁYER Gyula:] III. Természetrajzi osztály

60 800 db.j A gyűjtemény e jelentős része szekrények hiányában fiókokban van elraktározva. IV. Vasmegyei fitt született vagy itt működött) természettudósok arcképeryüjteménye. V. Természetrajzi szakkönyvtár (alapja Franzenau Ágoston által hagyományozott geologiai separatum-gyüjtemény, mely 664 füzetből á\\.) YI. Természetrajzi laboratórium (szervezés alatt). Amily gyönyörű lendülettel indult meg 1908-ban az osztály élete s amily örvendetes a gyűjteménynek 1923 óta történt gyarapodása, annyira elszomorító az a tény, hogy a Müller Ede ("Szombathely,) által 1923-ban adományozott 1 szekrényen kivül a gyűjtemény tárlókban 1908 óta semmiféle gyarapodást nem mutat, ami nemcsak nagyértékü gyüjteményrészek kiállítását teszi lehetetlenné, hanem a további munkának és anyaggyűjtésnek is súlyos akadálya. Pedig a temészetrajzi osztály kifejlesztésének éppen a vármegye természetrajzi viszonyainak különleges jellegénél fogva egészen speciális tudományos jelntősége volna. Hiszen „Vasmegyében találkozik Kelet és Nyugat, Észak és Dél flórája és faunája. Idáig hat el az Alpesek hűs és páratelt levegője, az Alföld száraz melege, de egyúttal az Adria mérséklő klimája is. Alpesi flóra és fauna mellett itt gyönyörködhetünk a szelidgesztenye erdeiben és a biblia liliomának, az Asphodelus-nak fehér sokaságában" (gróf Ambrózy-Migazzi István,). Velem vidékén a foltos salamandra mellett a viperát, a mediterrán Ceterach páfrány mellett az alpesi Scolopendrium-ot találjuk. S épily érdekes a megye geologiája is : egyfelől a Föld legrégibb korszakaiból való őskőzethegység a devon-kor kövületeinek Magyarországon egyedüli lelőhelyeivel, azután a közbeeső mérhetetlen geologiai korok nyomainak teljes hiánya mellett a neogén-takaró változatos rétegei. De különös jelentőséggel bir vármegyénk Baltavár révén, mint a harmadkori ősemlősök világhírű lelőhelye. Ami a praehistoriában Velem Szt. Vid, ugyanolyan hirességü a palaeontologia terén Baltavár. A tudomány a Bach-korszak óta ismeri, amikor egy útépítés alkalmával fedezték fel a nevezetes csonttelepet, az ősidők egy nagyarányú katasztrófájának maradványát. Legelőször a bécsi, majd a budapesti geologusok folytattak ott ásatásokat s a muzeumok sok értékes anyaga került ki onnan. A Vasvármegyei Muzeumban azonban Baltavár őslénytani anyagát egyetlen csontdarab sem képviselte. 1924-ben végre, minden anyagi eszköz nélkül, pusztán a 48 száinu Rákóczy cserkészcsapat lelkes segítségével ifj. Benda László folytatott 2 napon át egy már feltárt rétegben ásatást s ennek eredménye a muzeumnak most meglevő s egy alkalmatlan kis tárlóban ideiglenesen elhelyezett csontanyaga Méltányolva a cél fontosságát, rendszeres ásatásokra a m. kir.