Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

[MISKE Kálmán:] I. Régiségtár

49 dó viszonyok között kezdődtek meg újból, a szombathelyi pénzintézetek nemeslelkii támogatása révén Miske muzeumi igazgató és dr. Tompa Ferenc, a Nemzeti Muzeumtól hozzánk beosztott muzeumi segédőr veaetése, illetőleg közreműködésével. Ezt követte az 1922-ben gróf Mikes János megyéspüspök bőkezű subventionálása következtében lehetségessé vált nagyobb ásatás, melyen Miske vezetésével Tompa Ferenc és mint a Nemzeti Muzeum kiküldöttje Bella Lajos vett részt. 1923-ban pedig Miske már ismét állami subventioval dolgozhatott a Szt Viden. Az évtizedeket felölelő rablókutatások és szakszerű kutatások dacára Szt Vid ma sincsen még teljesen kimerítve, mert területének még több mint egy harmada kikutatlan s a temető is ismeretlen. A praehistorikus gyűjtemény egyébb szaporulatait a még szakszerű folytatásukat váró, Nemes Csőn (1897) és Tömördön (1905) eszközlött próba ásatások utján szerezte be. Mindkét neolith-kori telep, amely folytatódik Kőszeg-Paty határához tartozó cserháti pusztán, nagy reményekre jogosit fel különösen nagy kiterjedésénél, leietjeinek typusánál s azon körülménynél fogva, mert tisztán csak neolith-kori telepek szakszerű feltárásában a mi praehistorikus kutatásunk ma még igen szegény. Sajnos ezen oly fontos feladat keresztülvitelére az anyagi lehetőség még nem volt meg. A legutóbbi mult a Ságh-hegyről is hozott szaporulatot amennyiben itt a soproni főgimnázium Szt. Astrik cserkész csapatával Miske ásatott 1923-ban. Ezen sainos a bazalt kitermelés folytán végpusztulásra itélt, X érdekes geologiai képződésü hegynek tetején elterülő sik a praehistorikus időkben és később is a lába körül elterülő sikság lakói számára az őket fenyegető veszély elől „mencshelyül" szolgált. Leietjei bizonyítják, hogy menedékül szolgált a neolith, a korai bronzkorban, a vasat előző korban, az első vaskor fiatalabb szakaszában és a La Téne kor még meg nem határozható szakaszában. A történelmi korban azt hasonló céllal felkerest ték a rómaiak, utóbb pedig szlávok. De az Árpádok korában is ezen célra szolgált, mit e korból ott lelt jellegzetes cseréptöredékek és az itt ott még megmaradt körfalazat építési módja bizonyítanak. Ez utóbbiak igazolják némileg a Kemenesalján elterjedt népmonda ősi eredetét, mely szerint Vak Béla idejét megelőzőleg ott a hegy tetején egy vár állott volna amelyet a királynak szándéka volt ismét helyre állíttatni, de ezt a környezete nem óhajtotta, azt állítván néki, hogy a vár túlnagy terjedelmű. Hogy erről az állításról a vak királyt meggyőzzék, egy egész napon keresztül hordszéken a falak körül hordták, azt állítván, hogy a várfalat csak egyszer kerülték meg. így megtévesztvén a szegény vak királyt, az szándékáról lemondott, a vár pedig összedűlt. Ugyancsak egy kisebb, az első vaskor elejéről származó nekropolis is várja feltárását Magyar Grencs (Kajmát nevű dülő) határában. Itt 1924 őszén sikeres probaásatást rendezett Horváth Tibor Antal pre- X montrei tanár, muzeumi régiségtár-őr.