Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

35 lönösen jellegzetessé teszi a somogyi síkságot, az homoki flórájának északnémet jelleme (Thymus angustifolius, Corynephorus etc.) Ezek a flóraelemek ugyanis a Morvamezővel és a győrmegyei Ferencháza-puszta flórájával kapcsolják össze. Hogy Alföldünk nyugati részében az észak­német síkságok flórája üthetett tanyát, annak okát nemcsak a morvame­zei és somogyi homok mészszegénységében 5 6, hanem különösen abban is látom, hogy a magyar beltenger fokozatos visszahúzódása során a nyu­gati partvidék homokjára a Morvamező széles kapuján keresztül a német homoki flóra előbb juthatott el, mint a keleti síkságok flórája, melynek részére a nyugat felé vezető ut csak sokkal később, az Alföld belsőbb részeinek fokozatos kiszáradásával nyílott meg. És most mégegyszer vissza kell térnünk a praenorikutnba, hogy fejlődéstörténetének nagy vonásokkal megrajzolt képére az utolsó ecset­vonásokát rátegyük. Említettük, hogy a praenorikum fő vonásaiban ma is még az erdős­lápos, diluviális állapot képét viseli. De Kern er, Briquet, Beck Gr. Hayek és mások kutatásai alapján ma már nem kétséges, hogy vagy az utolsó jégkorszakot megelőző interstadiumban vagy a jégkorszakot követő időben (a keleti Alpesekre nézve nagyobb valószinüséggel az utol­só jégkorszakot megelőző időben) a mainál szárazabb és melegebb klima uralkodott és ebbe az időbe esik a steppe-elemek megjelenése az Alföld keleti szélein is. De ugyanebbe az időbe kell helyeznünk az északnémet homoki növények megjelenését a visszahúzódó beltenger nyugati peremén, de ezen felül a Calluna és Sarothamnus, meg társnövényeinek (Genista pilosa. Iasione, Vulpia, Fi lag o, Air a caryophyllea etc.j, egyszóval a né­met Heide-flórának lehuzódását a Morvamező kapuján keresztül az Alpe­sek lejtőire, a Bakonyba és a praenorikutnba, ahol ez a flóra különösen a harmadkori kavicsdombok kiszáradó lápjain legmegfelelőbb létfeltételeit találta meg. A Calluna a praenorikum egész területén elterjedt, a Saro­thamnus pedig a Calluna-val társulva a steyer praenorikumban főleg a Graztól keletre eső harmadkori kavicsdomhokon, Vasmegyében pedig ha­talmas kifejlődésben A mb r ó z y-Mi ga zzi ístván gróf jeli pusztáján maradt fenn. A jeli terület reliktumjellegét a geologiai talajvizsgálat is megerősítette s itt egy mélyedésben az egykori Sphagnum-láp maradványa is még megmaradt. Itt, a keleti Alpesek tövében s a visszavonuló beltenger közelében ezek a nagyobb nedvességet igénylő északi elemek ebben a periódusban is megtalálták azokat a létfeltételeket melyeknek hiánya az Alföldön kelet felé való tovaterjedésüknek —a fokozottabban xerothermikus déli és keleti elemekkel szemben—útját állta. 5 7 A Dunántul flórájának fejlődéstörténetében volt tehát egy periódus, amelyben az északnémet homoki flóra dominált, a keleti flóraeleraek nyu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom