Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
19 lejtőkön majdnem Városszalonakig elkísér, ahol egy eldugott völgyben a Chamaenerion palustre-nek van a megyében egyedüli termőhelye. Feltűnő jelenség még ezen az egész flóraszigeten a Prunus fruticosa nagy elterjedtsége és gyakorisága. Épugy, mint a steyer praenorikum északi határán, ez a kőszeg-városhodászi vonulat itt is egyúttal az északi szelektől védett klimatikus szigetet alkot, aminek elég dokumentuma a Czák fölött egy gyümölcsöskert előtt álló nagy Cédrus atlantica s az a tény, hogy a Rubus tomentosus egészen 700 m-ig, a Carex humilis pedig az Irottkő gerincére felhatol Ez a kedvező klimatikus helyzet és a hegyvonulat őspaláinak már korábban emiitett mésztartalma adja mög a magyarázatát a flórasziget létezésének Történetének kérdése azonban már nem ilyen egyszerű. Hogyha a kőszeg-városhodászi flórasziget növényeit a steyer flóraszigetekkel összehasonlítjuk, ugyanazzal a már korábban észlelt ténnyel találkozunk: amint a steyer flóraszigetek egymás közt is kevés közös vonást mutatnak, a mi flóraszigetünk növényei között a Quercus lanuginosa. Thalictrum pseudominus, Bupleurum falcatum, Adenophora-u kivül nlig van több, a steyer flóraszigetekkel egyező vonás. De érdekes az eredmény akkor is, ha a kőszeg-városhodászi hegyvonulat xerothermikus elemeit a vasmegyei pannonikummal hasonlítjuk össze. Itt ugyan a terület közelségénél fogva természetszerűen már több a közös elem (Quercus lanuginosa, Cerris, Iris variegata, Dianthus Pontederae, Pulsatilla. Anemone silvestris, Rosa spinosissima, Mercurialis ovata, Seseli osseum, Linaria genistifolia, Calamintha intermedia, Aster Amellus) de az előfordulás körülményei nem olyanok, hogy a kőszegvidéki termőhelyeket e fajok kemenesaljai előfordulásával közvetlen kapcsolatba hozni lehessen s ezeken kivül is még mindig marad egy sereg növény, mely ebbe a kategóriába sem tartozik. Ezek közül egyesek (Pulmonaria angustifolia, Lathyrus montanus, Scorzonera humilis, Nepeta pannonica) a praenorikumban nagyobb elterjedéssel biró fajok közé tartoznak, mások (Staphylea: Katafa; Lonicera Caprifolium: Muraszombat; Anacamplis: Gősfa) a megye egy-egy távolabbi pontjáról ismeretesek s az utóbbi termőhelyek összefüggése más irányba vezet. De még ezeken kivül is mindig marad tekintélyes számú faj, mely csak igen távoli helyről ismeretes: Spiraea oblongifolia, Ceterach, Orchis tridentata, O. purpurea, Himantoglossum, Adenophora, Laserpitium latifolium, Chaerophyllum aromaticum, Cytisus Laburnum, Thalictrum pseudominus, Bupleurum falcatum, Teucrium montanum, Veronica spuria, Asperula tinctoria. Hogy ezek közül néhányat tüzetesebben is kiemeljünk, a Spiraea pl. Steyerországban hiányzik, Alsó-Ausztriában egyedüli termőhelye a reliktumairól (Thlaspi goesingense, Peltaria) egyébként is nevezetes Gősing, ahol tipusos alakjában (S. media) fordul elő 1 5, kelet felől pedig