Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

UJVÁRY Ede: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének története

XX helyével foglalkozó, fővárosi irók és tudósok által tartott liceális elő­adások is. Ostffyasszonyfán emléktábla elhelyezésével ünnepelte meg az egye­sület a költő születésének százados évfordulóját. Az ostffyasszonyfai közönséggel együtt s dr. Ostffy Lajos erkölcsi és anyagi támogatásá­val rendezett ünnepségeken Vasvármegye és Szombathely város is képvi­seltette magát. Az emléktábla márványlapját Mayer Jakab szombathe­lyi nagykereskedő adományozta, diszes faragását pedig Hudecz József szombathelyi kőfaragó végezte ingyen. Az egyesület rendelkezésére álló művészi erőkről, irodalmi és zenei teljesítőképességéről városszerte feltű­nő tanúságot nyújtott az 1922. december 12.-Í kulturestély, melyet a kormányzó ittléte alkalmával alig három napi előkészülettel rendezett az egyesület. Osztatlan elismeréssel találkozott az 1923. februári Gárdo­nyi emlékdélután és a március 15. matiné előkelő színvonalú műsora is, melyet tisztára a szépirodalmi és zenei szakosztály tagjai láttak el, míg a liceális előadások nagyobb része ez évben is fővárosi irók meghallga­tására nyújtott alkalmat. A képzőművészeti szakosztály húsvét hetében rendezett műkiállitása, bár az őt joggal megillető részvéttel nem is talál­kozott városunk egyelőre gyér számú műpártoló közönsége részéről, az egyesület számára — nagy látogatottsága folytán — mégis kedvező ered­ménnyel végződött. A jövő munkaév megnyitó ünnepségének szánta az egyesület Gár­donyi Géza sárvári tartózkodásának emléktáblával való megörökítését, aminek érdekében széleskörű mozgalmat és hírlapi propagandát indított. Sárvár közönsége azonban olyan lelkesedéssel tette magáévá a kegyeletes eszmét, hogy megvalósítására a Kultúregyesület közreműködése fölösle­gessé lett s igy az országos jellegűvé vált leleplezési ünnepség műsorán csupán a szépirodalmi szakosztály szerepelt néhány előadóval. Az évzáró közgyűlésen előterjesztett főtitkári jelentés egy mozgal­mas és eredményekben gazdag munkaév történetét adva annak a remény­nek kifejezésével végződött, hogy a jövő esztendő tán kedvezőbbé ala­kuló közéleti és gazdasági viszonyai meg fogják engedni az egyesület tevékenységének még intenzivebbé és jelentősebbé fejlődését. E várako­zás azonban az 1923—24. év folyamán a dolgozó tagok legjobb igyeke­zete dacára sem valósult meg. A tudományos és művészi munkára első­sorban hivatott egyénekre súlyosodó mostoha gazdasági viszonyok sok esetben fennakasztották az egyesület működését. El kellett maradnia a liceális előadások azon részének, melyekre helybeli előadókat kért föl, mert legtöbbjük számára az elmúlt év sem hozta meg a produktiv mun­kára nélkülözhetetlen felszabadulást zaklatott életük robotja alól s elma­radt — szinte fatális véletlenek találkozása folytán — több fővárosi meghívott előadása s a programba vett hangversenyek némelyike is, úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom