Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
UJVÁRY Ede: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének története
XV nyai között anyagi erejét annyira meghaladták volna, hogy az iskola működésének beszüntetését volt kénytelen elhatározni. Az 1920-21. évi munkát a Kultúregyesület képzőművészeti szakosztályának második képkiállitásával kezdte meg, melyen Rubinek Gyula miniszter mondott megnyitó beszédet. Két nappal e kultureseményként üdvözölt kiállítás megnyílta után, 1920. szeptember 20-án kezdték meg működésüket az egyesületnek Lomoschitz Károly vezetése alatt álló idegen nyelvű tanfolyamai. Az első év német, angol, francia és olasz kurzusai olyan látogatottak voltak, hogy a német és angol nyelv tanítása párhuzamos tanfolyamokon folyt és mert a polgári iskola tantermeinek fűtéséről és világításáról a város gondoskodott, a tandijak pedig fedezték az előadók tiszteletdiját, e tanfolyamok fenntartása anyagi terheket nem rótt az egyesületre. így volt ez a második évben is és megint csak az 1922. év őszén általánossá lett gazdasági válság hatása alatt fogyatkozott meg anuyira a hallgatók száma, hogy a tanfolyamok életbentartása céltalanná vált. Jóval hosszabb életű volt és sokszorosan elismert áldásos tevékenységet fejtett ki a Kultúregyesület munkásgimnáziuma, melynek első évfolyama az Országos Szabadoktatási Tanács hivatalos tanterve alapján Chriastélyi Árpád polgári iskolai tanár igazgatása alatt 1920. november 28 -án nyilt meg és hat hónapon át heti 12 órában ötven tanulni vágyó munkásnak nyújtott szakszerű oktatást. A Szombathelyen eddig ismeretlen intézmény iránt Chriastélyi Árpád fáradhatatlan agitációja keltette föl a munkásság érdeklődését és a polgári fiu-iskola tanáraiból álló előadói karnak ügyszeretete, a nehéz megélhetési viszonyok között kétszeres tiszteletet érdemlő áldozatos és eredményes fáradozása a munkásság körében csakhamar általános megértésre és elismerésre talált. A munkásgimnázium működéséhez fűződj társadalmi és kulturális érdekek nagy jelentőségét fölismerve Szombathely város is szívesen sietett a Kultúregyesület segítségére és a polgári fiu-iskola tantermeinek átengedésével valamint ingyen fűtés-világitással járult hozzá négy éven át az egyre fejlődő intézmény fönntartásához. És bár az Országos Szabadoktatási Tanács évi rendes, a kultuszminisztérium pedig két izben rendkívüli segélyeket juttatott a munkásgimnázium céljaira, zavartalan működésének biztosítása a Kulturegyesületnek mégis tekintélyes anyagi áldozatába került, amelynél nagyobbat csak az egyre csökkenő értékű honoráriumért dolgozó tanári kar hozott. Az egyesületnek ekként mind szerteágazóbb tevékenysége mellett szükségszerűen háttérbe szorult a muzeumi munka, amelynek elvégzésére elegendő munkaerő nem állott rendelkezésre. Ezért már 1920. március havában azzal a kéréssel fordult a Kultúregyesület a Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége utján a kultuszminiszterhez, hogy