Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)
ILY nép lakta Tolnamegyét a X. század elején, és mi volt ekkor Aliscának neve, meg nem határozhatjuk. A hagyomány, mely a XIII. század második felében már írásba foglaltatott, a helynek, illetőleg az ott alapított monostornak, mai Szekszárd nevét Béla királytól származtatja. «Ő ugyanis — írja Kézai Simon — kopasz volt és barna; minélfogva monostorát saját külseje szerint így nevezte el». 1 A régi magyar nyelvemlékek tanúsága szerint, a barna és kopasz kifejezéseknek a szög és szár felelt meg. A hagyománynak tehát némi külső támpontja csakugyan van. Azonban a belső alapot és a valószínűség kellékeit nélkülözi az. Mindenekelőtt alig tehetjük föl, hogy a hely, a melyen egykor Alisca állott, az apátság alapítása idején teljesen elpusztulva és lakatlan lett volna. Ha pedig ott helység vagy erődítmény létezett, bizonyára neve is volt, a melyet később megtart, vagy legalább a történelem föntart vala. De ha föl is teszszük, hogy a helynek a monostor alapításakor nem volt neve, valószínűtlen, hogy a király alapítványa számára nevet keresve, ennek elemeit saját kopaszságától és barna arezszínétől kölcsönözte ; oly külső tulajdonoktól, melyek egészen jelentőség nélküliek és egyáltalán nem jellemzők, mert külön is, együtt is sok embernél fordulnak elő. Minthogy továbbá a kolostor alapításakor e nevet már bírta, azt ez alkalommal kellett volna elnyernie ; a mi a kolostor-alapítás cselekményének komolyságával nehezen volna megegyeztethető. Ehhez 1 Béláról szólván, mondja: «In suoque Monasterio dicto Sceugzard sepelitur ; hic enim calvus erat et colore brunus, propter quod suum Monasterium diminutive, sicut erat ipse corpore dispositus, sic vocari iussit.» (Podhraczky kiadása 62—63. 11.) A bécsi krónika pedig így adja ezt elő : «Sepultus est autem in monasterio Sancti Saluatoris, quod ipse construxerat in loco qui dicitur Zugzard. Hic enim Bela erat calvus et colore brunus, propterea suum monasterium, ad suam disposicionem, Zugzard appellavit». (Toldy kiadása LVI. 1.) Ugyanazt írja Thúróczi is krónikájában. (II. rész, 46. fejezet.)
