Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)
4i azon földeket, melyeknek ekkorig más szolgálatok fejében haszonélvezői valának, örökös birtokul engedte nekik ; sót fölhatalmazá, hogy az apátság rétjein és nádasaiban annyi szénát kaszálhassanak és nádat vághassanak, a mennyi házi szükségleteikre megkívántatik. 1 E szerint tehát, habár a szabad jobbágyokat az általok bírt fekvőségekben tulajdonjog és a szabad rendelkezés joga nem illette meg : birtoklási jogaik elég széles kiterjedésüek valának és apáról fiúra szállottak át. És ezek nem csak a földes uraik által adományozott birtokrészekre szorítkoztak; birtokszerzésre is képesítve valának. így például 1299-ben ILLÉS és IVÁNKA, Uda fiai, a szekszárdi apátság nemes jobbágyai, magokhoz váltják az apátság által elzálogosított arcsai birtok felerészét. 2 E szerint a teljes szabadságot csak annyiban nélkülözék, hogy a szolgálati viszonyt, melyben uraikhoz állottak, önkényesen meg nem szakíthatták ; némileg uraik személyéhez valának csatolva, és a földbirtokhoz is, mert ezzel ők is urat cseréltek. 3 De másfelől — miként Németországban a ministeriales, úgy nálunk a monostorok szabad jobbágyai — annyiban is kivételes állással dicsekedtek, hogy idők folytán szolgák- és alattvalókból társbirtokosokká váltak; minélfogva a monostorok és a szabad jobbágyok coordinált, mintegy szövetkezett elemek gyanánt tűnnek föl; a monostorok minden jelentékenyebb jogi eljárásnál a szabad jobbágyok hozzájárulását kérik ki. 4 1 IV. Béla ez alkalommal a 16 hírnök helyébe, kárpótlásul, «totidem mansiones castrensium, a Castro Albeusi exeoptas, in officium preconum equitum duximus substituendos.» Az 1239. ápril 19-én kelt oklevelet közli WENZEL. VII. 67—q. 11. 2 WENZEL. XII. 560. 1. 3 Németországban, mint említettük, a ministeriales ugyanazon állással bírtak mint nálunk a szabad jobbágyok. Érdekesen illustrálja ezt ZOLLINGER legújabb tanulmánya. (Ministeriales und Milites. — Insbruck, 1878.) «In Folge ihrer Ritterbürtigkeit — írja többi között — waren die Personen dieses Standes von allen bäuerlich lebenden Unfreien und Freien geschieden, und theilten mit den übrigen ritterlichen Ständen alle Vorrechte, welche ausschliesslich und unmittelbar an diese Eigenschaft geknüpft waren. . . . (Ihre) Unfreiheit (bestand in der) nicht willkürlichen Lösbarkeit des dienstlichen Verhältnisses, und einer gewissen Gebundenheit an die Person und den Willen des Herrn.« 42., 52. 11. 4 A németországi viszonyokról írja ZOLLINGER : «Es stand ihnen namentlich ein bestimmter, im Dienstrechtc begründeter Einfluss auf die Handlungen und Verfügungen ihrer . Herrn zu, welche meist ,,consilio et consensu ministerialium" vorgenommen wurden.» 55. 1.