Vadas Ferenc emlékezete - WMMM Füzetek 1. (Szekszárd, 2015)
Glósz Jószef: KOR- ÉS PÁLYAKÉP
18 GLŐSZ József KOR- ÉS PÁLYAKÉP Személyes célja nem a parasztság felemelése, hanem a parasztságból való kiemelkedés volt. A nemzetpolitika pedig az első generációs magyar Aszmann /Vadas Ferenc számára amúgy sem bírt akkora jelentőséggel. Vagyis a népiek éppen azt kényszerültek feladni, ami a fiatal tanár számára a legkevésbé volt jelentős. így aligha ítélhette el a népi írók maradékát eszmei árulásukért és a kommunistákkal való kollaborálásért. Ellenkezőleg, együttműködésük számára a két világkép összeegyeztethetőségét szimbolizálta. 1989/90-ben a kommunista rezsim békés, demokratikus úton történt felszámolása idején Vadas előtt is megnyílott a lehetőség, hogy immár szabadon, külső befolyástól mentesen vallhasson színt, választhasson pártot. Tetszhalott állapotából számos párt támadt fel, bőséges választékot kínálva a politika iránt érdeklődőknek. Az elmondottak alapján nem meglepő, hogy bár szimpatizált az MDF-fel, mégis az MSZP-be lépett be - aligha puszta lojalitásból, múltjának vállalásából. A népnemzeti ihletésű szociális romantika távolt állt tőle, tisztában volt vele, hogy nincs harmadik út, bármennyire rögös is a piacgazdaság felé vezető. A Kádár-korszakban - mint láttuk - a népiek programja mind társadalmi, mind nemzeti vonatkozásban meghaladottá vált, az új helyzetre azonban Vadas Ferenc és nagy példaképe eltérően reagált. Illyés az elárult- elárvult nemzet nem hivatalos szószóló-jává lett, aki egyúttal közvetítő-nek kínálkozott a világ magyarsága és a kommunista rezsim között. Illyés írói és közéleti jelentőségét paradox módon annak a diktatórikus rezsimnek köszönhette, amely a politikából száműzte, ám a kultúrában tolerálta más nézetek megjele-nését, így a művészet a sokszóla-mú politika pótlékává vált, és hozzájárult ahhoz, hogy mind a rendszer, mind ellenfelei túlbe-csüljék valódi jelentőségét, így tett Illyés s nyomában híve, Vadas Ferenc is, aki a maga részéről - persze egészen más dimenzióban - a parasztság helyett a Kádár-kori kisember elkötelezettjévé vált. Sajátos módon a szemléleti divergencia nem csökkentette az ekkor már Illyés gyermek- és ifjúkorának kutatásával foglalkozó irodalom- történésznek a költő iránti feltétlen tiszteletét, csodálatát.
