K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)

2016. március - A nemzeti áldozatkészség szobra (Gaál Zsuzsanna)

A HÓNAP MŰTÁRGYA MÁRCIUS A nemzeti áldozatkészség szobra Újkortörténeti tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 96.73.1. Méret: magasság: 2 1 cm, szélesség: 12 cm Anyag: spiáter Mátyás korabeli páncélos vitézt ábrázoló lovas szobor, Sidló Ferenc szobrászművész által tervezett, 1915 szep­temberében Budapesten, a Deák téren felállított faszo­bornak a kicsinyített, spiáterből öntött másolata. A talap­zat két oldalán felirat látható. Egyiken a Gyorssegély Au­guszta Alap, a másikon A Hadsegélyező Hivatal. A magyar kormány 1915 elején határozott arról, hogy Budapest egyik forgalmas közterén a Hadsegélyező Hi­vatal állítson fel egy fából készült Mátyás korabeli lovas szobrot, „s a nagyközönség hazafias áldozatkészségére bízassék amaz eszme megvalósítása, hogy ezt a faemlék­művet a nagyközönség nevével ellátott pikkelyes ércszegek­kel borítsa be úgy, hogy e falóból a nagyközönség áldozatkészsége te­remtse meg azt a monumentális érc­szobrot, amely mint a világháború emléke hirdetője legyen a nemzet ál­dozatkészségének." Ez a társadalom mozgósítását, egyben pénzgyűj­tést is szolgáló akció egy korábbi, hasonló bécsi kezdeményezést másolt, amely gyorsan népszerűvé vált az örökös tartományokban, a Német Birodalomban és Magyar- országon is. A fővároson kívül szo­bor létesült Pozsonyban, Nagysze­benben, Kolozsváron, Szegeden és Székesfehérváron. Hasonló jel­legű alkotások akadtak másutt is szép számmal. Tudunk például egy olyan kocsmárosról, aki - az ivójá­ban iszogató pótzászlóalj emlékére - szögezendő pajzsot akasztott a kocsmája falára. A budapesti szo­borállítás szervezésben azonban nem a civilek játszották a főszere­pet, hanem a kormány a Hadsegé­lyező Hivatalt bízta meg a feladat­tal, majd ez követően csatlakozott a legjelentősebb segélyszervezet, az Auguszta Gyorssegély-alap. Nem véletlen, hogy éppen ez a segélyszervezet vált a legtekintélyesebbé a világháború alatt működő, nagy­számú, hasonló feladatot ellátó szerveződések között. Már a háború legelején, 1914 augusztusában létrejött, fővédnökségét pedig Auguszta Mária Lujza főhercegnő vállalta, aki Ferenc József legidősebb lányától, Gizellától származó unokája volt. Személyes kvalitásai alkalmassá tették arra, hogy ne csak a társadalom felsőbb rétegeit, hanem hamarosan a középosztálybelieket is megnyerje céljainak. A Habsburg-ház magyar nádori ágának tagjá­val, József Ágost főherceggel kötött házassága ugyan­csak növelte népszerűségét az országban, hozzájárulva ezzel a minél sikeresebb működéshez. Az Auguszta Gyorssegély, ahogy a nevéből is kitetszik, az adandó segély gyorsaságára helyezte hangsúlyt. Kép­viselői piros karszalagot viseltek rajta arany betűkkel: „A bánat és a nyomor enyhítésére". Működése első időszakában ki­fejezetten pénzadományt gyűj­tött, később rengeteg akciót szervezett. Kórházakat alapított, kórházvonatot épített, a nevéhez fűződik az Aranyat vasért mozga­lom, az Auguszta matiné, de szer­veztek kiállítást, dunai hajózást rokkant katonáknak, egy boltot üzemeltettek a fővárosban a Kos­suth Lajos utcában, ahol naptárat, jelvényt, segélybélyeget, különfé­le emléktárgyakat árusítottak, és mint az előbb részleteztük, csatla­koztak a nemzeti áldozatkészség szobra akcióhoz is. Felhasznált irodalom Szabó Dániel: A nemzeti áldozatkészség szobra (avagy fából vaskatona). Budapesti Negyed 3 (1994) 1. sz. 59-84. Szoleczky Emese - Kreutzer Andrea: Az Auguszta Gyorssegély-alap tevékenysé­géről. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 12(2011)17-29. Gaál Zsuzsanna 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom