K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2015. február - Római kori aranyozott bronz lovas szobor töredéke (Czövek Attila)
A HÓNAP MŰTÁRGYA FEBRUÁR Római kori aranyozott bronz lovas szobor töredéke Régészeti gyűjtemény, leltári szám: R 46.933.7. Méret: 34,5x24x12,3 cm Lelőhely: Aparhant-Csorgó Az Aparhant déli határrészében fekvő lelőhely Wosinsky Mór kutatása által vált ismertté, ahol múzeumunk alapítója az 1880-as években több területen is végzett ásatásokat. Ennek eredményeképpen került elő a kiállított szobortöredék. Wosinsky 1896-os publikációjában így ír róla: „Ugyané részen találtatott Kriszt nevű polgár dűlőjében egy aranynyal plakirozott, óriási bronzszobor töredéke, mely egy ló hátsó két lábának részét és s nemzőszervét ábrázolja. A szobor, arányai után Ítélve, a kettős természetes nagyságnál nagyobb volt." A csődör genitáliáját ábrázoló töredék jelentőségét egyrészt az adja, hogy az egész Római Birodalom területéről alig száz lovas szobortöredéket ismerünk, mivel a bronzból öntött szobrok értékes fémanyaguk miatt (a Róma városi Marcus Aurelius lovas szobor és néhány, Pompeiiből származó emlékmű kivételével) jórészt megsemmisültek, beolvasztásra kerültek. Másrészt pedig az a leletünk jelentősége, hogy a készítésének technikájáról sokat tudhatunk meg általa. A lelőhelyen a római korban egy nagyméretű épületegyüttesből álló birtokközpont (ún. villa) állt. Előfordul ugyan, hogy a birodalmi arisztokrácia egyes tagjait saját villáikban lovas szoborral tisztelték meg, azonban ilyen Pannóniában egyelőre nem bizonyított. Az a valószínűbb, hogy a lelőhelyre később, feldolgozandó bronz nyersanyagként hurcolták el a valamelyik nagyobb városban vagy erődben a császárkultusz kötelező elemeként állított lovas szobor egy töredékét. (A település lakott volt a népvándorlás korban is, mint azt Csiszér Antal és Odor János Gábor terepbejárásai igazolták.) A tárgy leírása Ló életnagyságú alhasi része a vaszorával (vaszora a lovaknál a hímvesszőt ernyedt állapotban rejtő tasak), a herezacskó helyével és mindkét comb belső tövével. A töredéket mindenhol szabálytalan törésfelület határolja, amelyből több helyen is repedések indulnak. A vaszora tövében, annak bal oldalán az öntvény eltörött, amely mentén enyhén torzult, deformálódott. Az öntvény külső felületén az aranyozás alig sérült. Méretei: 34,5x24x12,3 cm, falvastagság: 0,35-0,5 cm. Technikai megfigyelések Az öntvény falvastagsága vékony és egyenletes, amely követi a szobor külső felületének vonalát. A vaszora belső oldalán a viasz ujjakkal való bedolgozásának nyomai látszódnak, ezért a készítés segédnegatívokkal történt. Az öntvény jó minőségű, intenzív hidegmunkára csak a herezacskónál volt szükség. A comb hajlatában és a va- szorán a külső felületen sűrű ráspolynyomok látszanak. Két távtartó szeg négyzetes lyuka azonosítható. A vaszora jobb oldalán, távolabb egy 0,35x0,35 cm nagyságú négyzetes lyuk ismerhető fel, amelyet kívülről nem tüntettek el tapasszal. A combhajlatban levő lyuk valószínűleg nem volt feltűnő helyen, ezért nem került sor az eltüntetésére sem. A bal oldali, közelebb elhelyezkedő lyukat viszont 0,7x0,9 cm nagyságú tapasz fedi, amely kívülről az aranyozás miatt alig látszik. A jobboldali törésfelület mentén egy kiesett, téglalap alakú tapasz fészke őrződött meg. A herezacskót külön, még a tűzaranyozás munkafolyamata előtt illesztették a szoborhoz. (A vaszora két oldalán ugyanis az aranyozás hiányzik, ívelt széle jól kirajzolja a herezacskó széleit.) Erre az eljárásra minden bizonnyal öntési hiba miatt került sor. A helyén látható 3,9x7,3 cm nagyságú ovális hiány széle ugyanis nem törésfelület, hanem varratos, amely arra utal, hogy a bronz itt nem tudta teljesen kitölteni a negatívot. Az utólag öntött herezacskót nem forrasztással, hanem csapolással rögzítették, amelynek négyzet keresztmetszetű vastüskéje a helyén őrződött meg, belül derékszögben meghajtva. A vaszora hátsó oldalán hidegmunkával egy fészket alakítottak ki abból a célból, hogy a pótlás jobban illeszkedjen, nagyobb felületen felfeküdjön az öntvény felületére. Felhasznált irodalom Mráv Zsolt: Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Odiavumból (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye). Komá- rom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 81-131. Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról. In: Hadak útján. Szerk. Bende Lívia -Lőrinczy Gábor - Szalontai Csaba. Szeged 2000, 181 — 190. Thomas Edit: Anyag és technika. In: Római bronzmüvesség Pannóniában. Szerk. Fitz Jenő. Székesfehérvár 1982. (István Király Múzeum Közleményei D sorozat 148.) Wosinsky Mór: Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. I—II. Bp .1896. Czövek Attila 74
