K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2013. június - Steig István: Sárközi leány népviseletben (Balázs Kovács Sándor)
A HÓNAP MŰTÁRGYA JÚNIUS Steig István Sárközi leány népviseletben Néprajzi gyűjtemény, leltári szám nélkül Méret: magasság: 28 cm, átmérő: 37 cm Használat/gyűjtés helye: Szekszárdi Az edénykészítés ősi soron női munka volt, a férfiak kezére csak akkor került, amikor specializálódott mesterséggé vált. A kerámiakészítés nagy felkészültséget és jól felszerelt műhelyt igénylő mesterség, ezért általában specialisták művelték. Szekszárdon fehéredényes habán ivadékok is letelepedtek. A nagy hírnévre szert tett Steig család ősei Cseh-Morvaországból érkeztek. A szekszárdi fazekascéh irataiban már 1854-ben szerepel Steig Dániel imb- ricarius (fazekas) a család első itt ismert őse, aki Szakcsról érkezett a megyeszékhelyre. Leszármazottai is fehéredényeseknek vallották magukat, ennek ellenére sárközi kerámiát is készítettek. Az egész Dunántúl legegységesebbnek tűnő és legszínesebb fazekassága a Duna menti Sárközhöz köthető, holott a sárközi falvakban nem éltek fazekasok. A „sárközi stílus" összefoglaló név, mely több központ munkásságát összegzi bizonyos stílusjegyek alapján. Bár a stílusegységet alkotó fazekas központok - Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós és bizonyos értelemben Mohács - nem a Sárközben vannak, az elnevezés mégis helytálló, mivel a központok készítményeit elsősorban a Sárköz református magyar lakossága vásárolta és használta, így az ottani ízlésnek, igénynek igyekeztek maradéktalanul megfelelni. A csoport központjaiban a mesterség tálas, korsós, fazekas és kályhás szakágai egyaránt ismertek, a technológiát illetően az ólom- és az ónmázas fazekasság, a nyersanyag vonatkozásában pedig a tűzálló és a nem tűzálló agyaggal való munka. Mindegyik központ készítményeire, de különösen a tálas edényekre jellemző a színes, elsősorban a négerbarna és a vörös alapszín. A tálak középmintája gyakran három egyforma virágból áll, peremmintája pedig összehúzott cseppekből álló füzér. Ennél a fehér és a zöld, a fehér és a vörös, híg föld- festékcseppeket cirokszállal húzzák össze. Itt is előfordul a középminta körül cirkozott díszítmény, ami szintén balkáni kapcsolatokra utal. A kerek virágfejek néha fehér és vörös pettyekből állnak, néha vonalkákból, a méretük és a formájuk azonban mindig ugyanaz. Bokályaikon - melyek általában sokkal zömökebbek, mint az erdélyi típusok - általában ívminta szerepel, közeit bevonalkázzák vörös és zöld színnel. Ez a minta hasonlít a szekszárdi korsófélékhez. Mázatlan korsóik kerek szájúak, szűrősek, csecsesek és elég nagyméretűek. Szájuk meglehetősen szélesen kiterülő és zöld mázas, vállukon írókás, fehér-zöld festékdíszítmény, ívminta van. Ennek közeit zömében kígyóvonal tölti ki. Jellemző a has sűrű csíkozása, abroncsozása. Készült itt olyan kisebb, zöldmázas korsó is, amelyet - a csákvárihoz hasonlóan - színtelen mázzal festett, világoszöld, elmosódó minta (többnyire csigavonal vagy ívminta) díszít. Steig Dániel fia, Flórián 1873-ban lett önálló iparos. Az 1906. évi milánói világkiállításon sikert aratott Ács (Auerbach) Lipót szekszárdi gimnáziumi tanár tervei alapján készített remekeivel. Ács (Auerbach) Lipót önéletrajzában így írt erről: „Szekszárdon 1901-ben átvettem egy meglévő fazekasműhelyt. A műhely tulajdonosa Steig Flórián primitív ember volt, derék, tisztességes, szorgalmas. Keveset tudott, azt, amit tudott, azt kitűnően csinálta. Feladatom volt: megmaradni a népies jelleg mellett, de ezt úgy technikailag, mint általában ar- tisztikus szempontból tökéletesíteni. Steignek volt 2 fia, akik szintén dolgoztak a műhelyben. Különösen a fiatalabbik volt ügyes." E fiú, Steig István (1908-1982) három éven át volt hallgatója a budapesti iparművészeti iskolának, majd 1931-ben önállósította magát. Munkáiért kitüntetésekkel halmozták el. A hagyományos formavilághoz kötődve alakította ki művészetét, éspedig főleg két irányban: egyrészt a sárközi stílus felhasználásával, másrészt miután ősei ún. fehéredényesek voltak, így ebben az irányban is dolgozott. Munkássága újabb fordulatot vett, amikor Mórágyon, a sárközi stílus indító központjában ásatások során régi fazekas kemencék és jelentős cseréptöredék-anyag keSteig István munka közben 34
