K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2008. szeptember - Céhkancsó (Balázs Kovács Sándor)
A HÓNAP MŰTÁRGYA SZEPTEMBER Céhkancsó Néprajzi gyűjtemény, leltári szám: 01.2.154. Méret: magasság: 43 cm, szájátmérő: 19 cm, talpátmérő: 18 cm Gyűjtés helye: Szekszárdi (?) A céh érdekvédelmi szervezet volt, amelyet egyes iparágak kézműves mesterei hoztak létre. Szabályzataikat a 14-17. században általában a város tanácsa vagy a helység világi, illetve egyházi földesura hagyta jóvá. A királytól kapott szabályzatok száma csak a 17. századtól kezdve gyarapodott, majd a 18. században egyre általánosabb lett. Mária Terézia rendelte el az egységes szabályzatok bevezetését az egész ország területén, különös hangsúlyt helyezve a római katolikus vallás gyakorlására. A céhek legfontosabb tárgyai: a pecsét, a céhlevél, a céhláda és a céhkancsó. A céhkancsó a céhek felszereléséhez tartozó díszes cserépedény, boroskancsó, boroskorsó. Minden céh arra törekedett, hogy minél nagyobb boros edénye legyen és általában ilyent rendelt a fazekasoktól. Némely céhen belül külön céhkorsója volt a céhbeli fiatalságnak is. A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein: mesterválasztás, céhládavitel alkalmával, az inas felszabadulásakor, a legényavatásokon, a mesteravatásokon, amikor a céh vagy az ünneplő céhtag volt a vendéglátó. E céhtárgyak szimbolizálták a tagság összetartozását, társas szellemét. E nagyméretű - általában 30 cm- nél is magasabb - boroskancsók majdnem mindegyike zöld mázas, karcolt vagy domborműves díszítésű, ritkán festett. A domborműves dísz és a zöld máz együttese a Zsigmond- és Mátyás-kori kályhacsempékre emlékeztet. A céhkancsót általában a mesterség jelvényei díszítették, melyeket a céh jellemző szerszámaiból állítottak össze. Már a 18. századi darabokon megjelenik a mester alakja is, amint éppen a mesterségére jellemző tárgyat készít. A feliratok jelentés része is a céhre, a céh alapítására, a céhtagok személyére vonatkozik. E céhkancsó cserépből való, zöld mázas, benyomott csőrű, barokkos füllel ellátott edény, rátétdíszítéssel. Tulipános szív alakban szíjgyártó szerszámokkal díszített. Felirata: A 1826 ESZ. N. MCMK N SZIÁRTÓ CÉH KORSÓJA. Die 24-ik Juni. Valószínűleg a Tolna megyei szíjgyártók és nyergesek céhének volt közös boros edénye. A bőripari szakmák között előkelő helyet foglaltak el a szíjgyártók és a nyergesek. Ők a legősibb magyar iparosok voltak. A történelem során a magyarság körében igen nagy kultusza volt a lónak és a kocsinak. A díszes úri, parádés munkák voltak a mesterségbeli tudás mércéi. Sok gondot fordítottak a sallangos, rózsás, pillangós díszítésekre, a finom, apró varrásokkal kidolgozott mutatós bőrökre. A szabást, összeállítást a mester maga végezte. A megrendelések mellett mindig készítettek elegendő mennyiségű új szerszámot a vásárokra is. Tolna megyében 1828-ban 27 szíjgyártó dolgozott. Az edény állaga kopott, csorba. Csalog József gyűjtötte a két világháború között, feltehetően Szekszárdon. Balázs Kovács Sándor 8
