K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2015. december - A dunai lovasisten fogadalmi ólomtáblája Alsóhetényből (Szabó Géza)
A HÓNAP MŰTÁRGYA DECEMBER A dunai lovasisten fogadalmi ólomtáblája Alsóhetényből Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2008.14.1. Méret: magasság: 8 cm, szélesség: 7,5 cm Lelőhely: Kapospula-Alsóhetény A Wosinsky Mór Megyei Múzeum 2008 őszén vásárolt meg egy jó állapotú domborműves ólomtáblát, amelyet formai és tartalmi alapon a„Dunai lovasistenek"vagy az újabb kutatások alapján Dominus és Domina kultuszköréhez köthetünk. A tábla a találók elmondása szerint az alsóhetényi erőd környékéről származik, ahogyan még néhány, magángyűjteményben található társa is. Ezen táblák készítési technikája azonos: ólomból egyoldalas öntőformába öntöttek feltehetőleg egyszerre több táblát. A széleket utólag vágták le és szépen eldolgozták. A múzeumba került 8 cm magas, 7,5 cm széles táblácska kisebb sérülésektől eltekintve épségben vészelt át mintegy 1800 évet. A ma ismert, egyik legrégebben napvilágra került fogadalmi táblát is a szekszárdi múzeum őrzi, ezt 1902-ben Dombóvár-Tüskepusztán találták. Előkerülésének feltételezhető helyéhez közel ma egy jelképes szentély emlékeztet erre Dombóváron (3. kép). Az itt látható tábla előlapján a valláshoz köthető kultuszépületet és a benne történő vagy hozzá köthető eseménysort ábrázolták jelképekkel és szimbólumokkal - olyan tömörséggel, amelyet a mai ember írott források hiányában nehezen vagy egyáltalán nem tud értelmezni. Tóth István ókortörténész szavaival élve: olyan, mintha az Utolsó vacsora ábrázolásának értelmét az Újszövetség és a keresztény irodalom ismerete nélkül próbálnánk megfejteni. A kutatás több mint száz éve próbálkozik az egyes alakok, jelenetek értelmezésével, de minden részletre kiterjedő megoldás még ma sem született. Tóth István egyik elemzésében egy olyan zárt csillagképcsoportnak írta le a táblákon megjelenített kompozíciót, amely a Nap útjának ősztől tavaszig terjedő szakaszát foglalja magában. E szerint a táblán látható boltív nemcsak a szentélyt határolja, hanem a felette lévő két kígyóval és csillaggal az égboltot is szimbolizálja. Az ábrázolást Napisten (Sol) uralja négylovas kocsijával (quadriga), alatta a bolygók és a különböző csillagképek megszemélyesítői láthatóak. A Napisten alatti részen a Holdistennő (Luna) áll a csillagokkal. A mellette lévő lovasok a Dioscurok, a lándzsás alak Mars, míg a hosz- szú ruhás Venus. Az emberen és halon taposó lovasok, a kosfejű ember a végtelen körforgás, az év kezdetének és végének, vagyis a Kos (Aries) és a Halak (Pisces) jelképe, a mellette lévő állatnyúzási jelenet magyarázata - szintén a csillagképekből kiindulva - az Orion és Lepus csillagkép. Az emberpár ebből a megközelítésből nem lehet más, csak a Gemini, vagyis az Ikrek. Az alsó sorban lévő kakas Mercuriust, az oroszlán a Leo csillagképet jelzi. Mellette található az égi pályán haladva a Crater és a Hydra csillagkép. Ma még kérdéses a tripusz (háromlábú asztal) és a rajta látható a hal jelentése, de a jelenet talán Neptunra vagy luppiterre utal. A most bemutatott táblán - amelynek alakja közelít a négyzeteshez - a szentélyt jelző oszlopok felülete sima, a jelenetek megformálása szigorúan kötött, a síkok magassága nagyjából azonos, a vízszintes vonal mentén élesen elkülönülő, szépen megformált alakokkal, jól elválasztható csoportokkal. Egyik szembetűnő - talán leghangsúlyosabb - részlete a lakomajelenet, ahol az asztal mellett ülőkön nagy, harangszerű szoknya látható. Méret, forma és ábrázolás alapján ennek a táblának nyolc párhuzama ismert, melyek Pannónia Inferior déli részén (a mai Dél-Dunántúlon), a Dráva és a Száva torkolatvidékén kerültek elő. Az ismert párhuzamok és tipokronológia alapján a sima oszlopos, szigorú rend szerint kialakított példányok a 3. század elejére, első felére, a csavart oszlopos, lazább szerkesztésűek a 3. század második felére, a 4. század első felére keltezhetők. A fenti típusváltozatok a Gorsium-Siscia-(Halapic)- Horreum Margi és a Duna által határolt területre lokalizálhatok, ahol a kultuszhoz köthető emlékanyagból szinte csak ólomtáblák kerültek elő (túlnyomó részben ugyanezen típus), míg Pannónia Inferior északi részén és a többi Duna-menti provinciában márvány- vagy kőtáblák, ólomkorongok kapcsolhatók a kultuszhoz. A bemutatott tábla jelentőségét az adja, hogy - figyelembe véve a korábban már összegyűjtött, hasonló mitológiai elemeket tartalmazó leletanyagot - képi ábrázolásmódja egy, a Duna alsó szakasza mentén, elsősorban a trák-illír területeken a római hódítás előtti őslakosok között meglévő, a perzsa Mithrasz kultuszához erősen kötődő vallásra és központi szentélyre mutat. A hasonló ábrázolások kisebb-nagyobb tartalmi eltérései azonban a romanizáció egységesítő hatásai, a különböző vallási divatáramlatok ellenére is jelzik, hogy az egyes törzsek, régiók kultuszélete közötti eltérések hosszabb ideig fennmaradtak. Szabó Géza 94
