K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)

2014. február - Kályhacsempe várkastély ábrázolásával (Vizi Márta)

A HÓNAP MŰTÁRGYA FEBRUÁR Kályhacsempe várkastély ábrázolásával Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 58.160.1. Méret: magasság: 23,2 cm, szélesség: 21,8 cm, mélység: 5,3 cm Lelőhely: ismeretlen; az egykori Szelinevits-gyűjteményből Az Alpok térségétől északra és keletre, így Magyarorszá­gon is a lakáskultúrának egy fontos eleme terjedt el a 13-14. századtól. A lakóhelyek fűtésére egy speciális be­rendezést, a kályhát alkalmazták. A kályha a lakóhely ké­nyelmét a meleg mellett oly módon is biztosította, hogy a tüzelés során keletkező füstöt kéményen vezette el, így a szoba füstmentessé vált. A kályhákat kezdetben pohár formájú cseréptárgyak­ból készítették. Később a kályhaszemek mellett tál formá­jú elemeket is használtak. A darabokat agyagba rakták, a szájjal kifelé álló edények nagy hőleadást biztosítottak. A királyi udvarokban hamarosan négyzetes és téglalap formájú, mázzal borított lapokból készítettek kályhákat. A csempekályhák a 14. századtól igen sok változatban vol­tak divatban. A királyi udvar mellett főúri kastélyokban, kolostorokban fűtöttek velük országszerte. A mezőváro­sokban a tehetősebb polgárok is használták egyszerűbb és díszesebb formáit. Tolna megyében Ozoráról, a várkastélyból ismerünk főúri kályhákat. A várkastély tulajdonosai a kor divatjának megfelelően állítottak újabb és újabb kályhákat. A Sár­közben Ete mezőváros lakói is használtak szemeskályhá­kat. Étén a 16. században azonban Salzburgból származó minták alapján díszes tapétamintás kályhák is álltak. A középkori szemeskályha formát a 20. század elejéig meg­tartották a parasztházakban épült kályháknál. A múzeum gyűjteményébe 1958-ban került beleltáro- zásra egy különleges, Tolna megyében egyedinek számí­tó kályhacsempe. A leltárkönyv szerint a Szelimonics-ha- gyatékbó\ származik. Szelinevits Bódog alsópéli lakos többek között műtárgyak kereskedésével foglalkozott a 19. század végén. Minden bizonnyal ennek révén kerül­hetett a kályhacsempe a birtokába, majd hagyatékából a múzeum gyűjteményébe, ahol már torzított alakban rög­zítették gyűjtője nevét. A négyzet formájú, mázatlan kályhacsempe előlapján csúcsára állított négyzetben látható egy sajátos ábrázo­lás. Egy a négyzet alsó sarkából kinövő virágcsokor te­tején öttornyú várkastély látható. A várkastély alapjánál bal oldalt G, jobb oldalánál KI betűk vannak. A középső toronytól balra lévő torony sisakja mellett kétoldalt H és W betűk látszanak. A középső négyzet oldalai a csempe sarkainál hoznak létre háromszög alakú mezőket. Ezekben a mezőkben a sarokból kihajló háromágú növények, közepükön felte­hetőleg szederábrázolás látható. A múzeumban található csempéhez hasonló darabo­kat Soproni Olivér publikációja alapján Erdélyből isme­rünk többféle változatban. A Néprajzi Múzeum gyűjte­ményében is Erdélyből származó példányok vannak (Vida Gabriella közlése). Felhasznált irodalom Franz, Rosemarie, Der Kachelofen. Entstehung und kunstgeschichtliche Entwicklung vom Mittelalter bis zum Ausgang des Klassizismus. Graz 1981. Miklós Zsuzsa - Vizi Márta: Ete. Egy elpusztult középkori mezőváros Tol­na megyében. Szekszárd 2013. SabjánTibor: Kályhásmesterség. In. A magyar kézművesipartörténete. Szerk. Szulovszky János. Bp. 2005, 355-362. Soproni Olivér: Egy erdélyi csempe várkastéllyal. Művészettörténeti Ér­tesítő 29 (1980) 3-4. sz. 210-236. Vizi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása. A 10. ház és kályhá­ja. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 35 (2013) 153-217. Vizi Márta: Életmód egy középkori magyar mezővárosban. Kályhásság - a salzburgi kapcsolat. Élet és Tudomány 2015. március 13. (70. évf. 11. sz.) 342-344. Vizi Márta Kályhacsempe (Néprajzi Múzeum Itsz: 41831, fotó: Sarnyai Krisztina) 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom