K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2013. november - Újonnan előkerült fotóalbumok Babits Mihály oldalági rokonságából (Lovas Csilla)
A HÓNAP MŰTÁRGYA Újonnan előkerült fotóalbumok Babits Mihály oldalági rokonságából NOVEMBER Irodalmi gyűjtemény, leltári szám: 2015.1.1 -3. Méretek: 29x21 x5 cm; 27,5x21 x5 cm; 27,5x21 x5,5 cm Az albumok felbukkanása Buda Attila, miután a kilencvenes évek végén a kritikai kiadás munkái közben hosszabb időt töltött Babits (IV) Mihály családi kapcsolatainak felderítésével, s 1996 és 2006 között három kötetben közreadta a családi levelezés nagyobb részét is, gróf Károlyi István (1797-1881) életrajzának megírására készült. Anyaggyűjtés közben derült ki, hogy a szekszárdi költő egyik oldalági rokonságának mai leszármazottjai részben Foton élnek. Az ő tulajdonukban volt a három bőrkötésű fényképalbum. Az albumokban egy sokfelé ágazó értelmiségi család tagjai, barátai, ismerősei láthatók az 1860-1914 közötti időszakból, különböző életkorban, változatos fényképészek által megörökítve. Ezt a már önmagában is fontos hazai művelődéstörténeti emléket megtetézi, hogy az ábrázoltak között megtalálhatók Babits (IV) Mihály felmenői és közvetlen rokonai is, valamint két prominens politikus a 19. század második feléből, mellettük pedig a ma már azonosíthatatlan, felismerhetet- len külső kör tagjai: tanítványok, kollégák, ismerősök. Az előző tulajdonosok Az ismertetendő három fényképalbumot a Buday család öt generációja őrizte. A Pécsett élő Buday Béláné Kelemen Tekla (?—1902), Babits Mihályné Kelemen Auróra nagynénje, az ő gyermekei és azok leszármazottai őrizték közel másfél évszázadon keresztül. Az egyik album tulajdonosa Csemez Józsefné Buday Mária (1866-1947) lehetett, aki szülei, testvérei és a család ismerősei fotói mellett már a saját családjáról készült fényképekkel egészítette ki a gyűjteményt. Ehhez csatlakoz(ha)tott később öröklés útján a másik két album, amelyeket Buday (I) Tekla és Buday Jolán gyarapítóit; mindketten korán haltak meg, a családi emlékeket a testvérek nyilván elosztották egymás között. Csemez Jolán gyermeke, majd unokája őrizte az albumokat, végül egyik dédunokája. Telek Gabriella (1943) és férje, Szentpéteri Péter (1944) ajándékozása nyomán egy alapítvány közreműködésével kerültek a Wosinsky Mór Megyei Múzeum gyűjteményébe. Az albumokról A három nagyalakú album egyforma, barna színű, histo- rizáló, némiképp a kódexek kötését utánozó bőrkötést visel, amelyek azonban részleteikben eltérnek egymástól, ami eleve arra utal, hogy eredetileg három családtagé voltak - ezt a feltevést az albumokban ismétlődő képek is alátámasztják s csak az idők folyamán, a hagyatékok egyesülése után kerültek egy őrzési helyre. Természetesen mindhárom album magán viseli az elmúlt 100-130 év hányódásának nyomát, a kezdetben még megbecsült, gyarapító« gyűjteményt, ahogy a családon belüli távolság, a közvetlen ismeret és élmények csökkentek, majd megszűntek, feltételezhetően egyre kevéssé érezték magukénak, míg utolsó tulajdonosuk fel nem ajánlotta a szekszárdi múzeumnak. Itt, a Babits leszármazottak több forrásból származó, de részben azonos személyeket megörökítő fényképgyűjteményét kiegészítve méltó környezetben állhatnak ezután a művelődéstörténeti kutatások rendelkezésére. A három albumban átadáskor 83,58 és 74 fénykép volt, összesen 215 darab. A fényképek különböző méretűek, az albumokban üres helyek is vannak. Datálásukhoz részben az elő- vagy hátlapokon lévő feliratok, részben a hátlapokon látható emlékérmek adhatnak segítséget, illetve az ábrázolt személyek antropológiai jellemzői. Ezek figyelem- bevételével lehet majd pontosan/közelítően meghatározni, vagy egy idő szerinti sorozatba rendezni a képeket. A legkorábbiak közé tartozik nagy valószínűséggel a Deák Ferencről 1861 -ben készült fénykép. A képek zöme azonban az 1880-as és 1890-es évekből származik, az utolsók pedig az I. világháború kezdő éveiből. Fotósaik mintegy fele-fele arányban pécsi és máshol műteremmel rendelkező fényképészek voltak. Az I. világháború után már nem gyarapodott a felvételek száma, mert megváltozott a fényképezés technikája, az egyre tökéletesebb fényképezőgépek más képeket készítettek, amelyek más gyűjtőhelyeket igényeltek. Az ízlés változásával a hasonló, túldíszítetté váló albumok is kimentek a divatból. A három album azonban nem csupán az ábrázolt személyek, hanem a felvételek készítői miatt is becses emlék. Általánosságban azt lehet még elmondani, hogy a magyar fotográfia szempontjából kiemelkedő művészek éppen úgy megtalálhatók, mint a csak helyi jelentőségű mesterek. A három album minden felvétele részben a történelmi, művelődéstörténeti kutatások illusztrációs anyagául szolgálhat és a magyarországi fotográfia történetének is jelentős forrásanyagát jelentik. 44
