K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2013. július - Napóleon-ábrázolásos tajtékpipa (Odor János Gábor)
A HÓNAP MŰTÁRGYA JÚLIUS Napóleon-ábrázolásos tajtékpipa Iparművészeti gyűjtemény, leltári szám: 62.108. Méret: külső hossz: 27 cm, szájátmérő: 7,3 cm Anyag: tajték, ezüst A vétel útján múzeumunkba jutott nagyméretű, tajtékból faragott pipa teste alul hasasodik. Talpa enyhén ívelt kiképzésű, rajta ornamentális díszítés helyezkedik el. A pipanyak hátterében és szárának oldalán várfal vehető ki, ágyúcsövekkel. Az előtérben három, lovon ülő alak helyezkedik el. A központi, bicorn kalapos figura jobb kezével a kardját húzza ki hüvelyéből, kabátján kokárdát visel. A tőle jobbra lévő, tábornoki válljelzésű férfi feléje hajol, haja zilált, jobb kezét kinyújtva távolba mutat. A lovak összetört ágyúkon és lövedékeken tápodnak. A harmadik férfi félig háttal foglal helyet. Keleti ruhát visel, fején fezt hord. A pipanyak hátterében három piramis sejlik fel. A szájperem ezüstjén félkörívben vésett felirat: den 29t Juli 837. Egyik oldalán beütött IN mesterjegy, másik oldalán elmosódott, 13-as finomságú ezüstre utaló bécsi ezüstjegy látható. A felső felirat átellenében karcolt Tib. E. betűk olvashatók ki. Ezüst kupakja letörött és elveszett, zsanéros nyitószára a pipa belső oldalán megmaradt. A csutoraszárnyílást körülvevő ezüstlemez sima, peremén domborított virágminta fut körbe. A pipakészítés a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományokkal rendelkező, nemzetközileg számon tartott ága. A dohányzással a magyarok a 16. század végén, a 17. század folyamán ismerkedtek meg a törökök és a nyugati zsoldosok révén. Hazánkban a török típusú cseréppipák készítése és továbbfejlesztése figyelhető meg. A 18-19. században Debrecenben, Selmecbányán és Körmenden,Tolna megyében Bonyhádon folyt jelentős pipagyártás. Nagyon sokféle anyagból készült ez a dohányzási eszköz. A legelterjedtebb és legolcsóbban előállítható cseréppipák mellett ismerünk csont-, kő-, üveg-, porcelán- és fémpipákat, de Amerikában kukoricacsutkából is gyártanak pipafejeket. Manapság a leggyakrabban használt alapanyag jó hőálló tulajdonsága miatt a cserjés hangagyökér, a briar vagy bruyére. A 17. század végén egy különleges követ fedeztek fel a pipakészítők, a habkönnyű tajtékot. Ennek az ásványnak a legnagyobb lelőhelye a kisázsiai Anatóliában található, Európa elsősorban innen szerezte be alapanyagát. A tajtékkövet, németül meerschaumot, más nevén magnézium-hidroszilikátot képlékeny állapotban bányászták. Az anyag levegőn megkeményedik, ám amikor beáztatják, meglágyul és könnyen faraghatóvá válik. A meerschaum porózus ásvány, melynek színe a pipázás során fokozatosan aranybarnává változik. A régi, jól bejáratott tajtékpipákat különleges színük miatt nagyra értékelik. A faragott tajtékpipa a munkaigénye miatt nagyon drága volt, tehát a pipázásnak ez a módja főúri körökben terjedt el. A hazai pipametsző mesterek munkáikon gyakran ábrázoltak kiemelkedő történelmi személyeket, eseményeket, valamint a népéletből vett jeleneteket, hiszen a pipa - azon túl, hogy az élvezetet szolgálta - készítőjét és tulajdonosát is jellemezte. Megmutatta a férfi ízlését, tekintélyét, társadalmi rangját. A jó pipa, tulajdonosának büszkesége volt. Külön bútordarab, a pipatórium szolgált a legszebb színűre kiszívott, legfinomabban megmunkált példányok díszes elhelyezésére. A pipák a szoba díszét alkották, de használták is őket. A tajtékpipametszés fénykora a 19. században volt. Ekkor nagy számban és különlegesen magas színvonalon készítettek egyedi megrendelésre is pipákat Bécs, Pest, Buda és Óbuda tajtékmetsző műhelyei. Megannyi politikus és művész pipázott ebben az időben. Megmaradtak egyebek közt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, valamint Petőfi Sándor, Arany János, Madách Imre, Gárdonyi Géza és Babits Mihály tajtékpipái. A pipázás divatja Magyarországon a reformkorban érte el tetőpontját, és szinte jelképévé vált a vidéki nemesi életmódnak. A pipázás a 19. század derekától a dohánymonopólium bevezetése, a magyar dohánytermesztés változásai, a régi pipadohányok eltűnése folyamatával párhuzamosan szorult vissza a szivarral és a cigarettával szemben. Nehezen illeszkedett a modern, gyors életritmusba. Előbb a polgárság hagyta el. A parasztságnál a pipa, a dohányzás élvezete mellett a tekintély, a felnőtté válás jele, elmaradhatatlan tartozéka volt. A magyar parasztság csak az első világháború után kezdte tömegesen elhagyni a pipázást és tért át a cigarettázásra. Tajtékpipánk ábrázolásában könnyen ráismerhetünk Napóleon egyiptomi hadjáratának egyik ütközetére, a piramisok csatájára, illetve a szereplőkben a későbbi császár mellett Desaix tábornokra (1768-1800), valamint az ellenfél Murad bejre. Az egyiptomi hadjáratot személyesen Bonaparte Napóleon (1769-1821) tábornok vezette Egyiptom és Szíria 36
