K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2013. január - Avar kori kettős síp Bonyhádról (Odor János Gábor)
A HÓNAP MŰTÁRGYA Avar kori kettős síp JANUÁR Bonyhádról Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2012.3.1.1. Méret: hosszúság: 18,2 cm, szélesség: 2 cm Lelőhely: Bonyhád-Hidas téglagyár A csonthangszerek az emberiség legősibb hangszerei közé tartoznak, ennek ellenére a Kárpát-medencéből a népvándorlás korából eddig kevés hangszerleletet ismerünk. Az avar korból eddig feltárt, egy tucatnyi, csontból készült fúvós hangszer többsége férfisírok mellékleteiként került elő. A halottakkal eltemetett - az ún. félpara- lel és paralel kettős sípok közé tartozó - hangszerek darvak kb. 16-20 cm hosszúságú singcsontjaiból készültek, száranként kettő-öt, valamint öt-öt hangképző nyílással. Eredeti állapotukban egyes kutatók véleménye szerint dudák alkatrészei voltak, s ha ez a feltételezés igaz, az e sírokban fekvő személyeket dudásokként azonosíthatjuk. Elterjedését vizsgálva szembetűnő, hogy ez a fajta zeneszerszám főként az Alföld folyópartokhoz közeli temetőiben, a Duna jobb parti sávjában és a Balaton közelében bukkant elő. A sípokat az avar kor második felére, a 7. század végétől a 8. század végéig terjedő időszakra lehet keltezni szegényes kísérőleleteik alapján. A kettős sípok Ázsiában alakultak ki, és számos válfaja létezik a mai napig elsősorban arab népeknél. Európába a keleti lovasnomád népek hozták be ezt a hangszertípust. A kettős sípok működését a folyamatos fúvástechnika jellemzi. Ennek eredményeképpen két, jól elkülöníthető minőségű hang képezhető a sípon: a hangképző nyílások nyitására megszólaló hangsúlyos hang, majd az azt követő, zárásra megszólaló - mindig visszatérő - hangsúlytalan hang vagy véghang. A játékos a sípszár valameny- nyi hangképző nyílását zárva tartja és csak a dallamnak megfelelőt nyitja a szükséges időtartamra, majd újra visszazárja. Öt hangnyílású sípon ötfokú (pentachord) hangsor adható elő. A cső véghangja általában nagyszekunddal mélyebb az alaphangnál. A típusát tekintve teljesen paralel kettős sípokon mindkét csövön azonos számú hangnyílás van. A játékos egyszerre kezeli mindkét cső hangnyílásait, így a megszólaló dallam egyszó- lamú. A közelmúltban Csajághy György zenetörténész több avar kori sípot és azok másolatait szólaltatta meg. Tolna megyében elsőként Bonyhádon bukkant elő avar kori kettőssíp. A Bonyhád-Hidas téglagyár agyaggödrében a földkitermelés több száz avar sírt pusztíthatott el, mire 2003-ban egy ellenőrzést követően sikerült leállítani a munkát a temető körzetében. A leletmentő ásatás ösz- szesen 42 késő avar kori temetkezés feltárását eredményezte. A 23. sír egy kirabolt, felnőtt férfi csontjait és mellékleteit tartalmazta. A korabeli sírrablás a fejre irányult, a koponyát a váz szintje felett fél méterre találták meg. A szegényes mellékletű sír legfontosabb lelete a jobb bordákon talált, kétszer ötlyukas kettős síp volt. A négyzetes hasábra faragott csontok alsó fele gyenge állapotban maradt meg, ezért alsó felük részlegesen kiegészítésre szorult. Felhasznált irodalom Csajághy György: A felgyői avar sír és történeti háttere. Bp. 1998. Farkas Zoltán: Avar kori temetőrészlet Bonyhád határából. WMMÉ 32 (2010) 179-211. Odor János Gábor Avar kori csont kettős sípok a Kárpát-medencében (Forrás: Farkas 2010,14. tábla 2. kép) 24
