K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
Rézkori leletek a rozékirály szőlőjében Szekszárd, Kemping (2014) Késő rézkori település Dúzsi Tamás, városunk neves borásza a Bor utcában, a Sió Motel közelében lévő telkén palackozó üzemet kívánt építeni. A tervek elkészülte után kellő előrelátással a talajbolygatással járó területen megrendelte a múzeumtól a megelőző régészeti feltárást, mivel már több évtizede ismert lelőhely található az érintett részen. Az ásatást 2014 szeptemberében végeztük el 350 m2-en a Palánki-hegy lábánál. Ennek során a feltárt gödrökben, gödörkomplexumokban talált edényleletek, kerámiatöredékek alapján az ún. Baden-kultúra egy 5000-5500 éves késő rézkori településének kis részlete került napvilágra. A késő rézkorra vonatkozóan megfigyelhető, hogy nagy területen egységes anyagi kultúrájú népességtömbök jönnek létre, telepednek le. Ez jellemzi a Közép-Európa és a Balkán jelentős részét uraló Baden-kultúrát is. Az elterjedési területének mintegy közepén lévő Kárpát-medencében nagy számban kerültek elő leleteik. A mai Magyarország határain belül több mint 1700 lelőhelyét ismerjük e kultúrának, amiből Tolna megyében mintegy 200 található. Mindez sűrű településhálózatra utal. A településeik feltárásakor elsősorban kisebb gödrök, egymásba ásott gödrökből álló ún. gödörkomplexumok, edényégető és sütőkemencék kerülnek elő, földbe mélyülő, cölöpszerkezetes házakat viszont alig találunk. Ennek oka az lehet, hogy inkább a föld felszínére épített, sárral tapasztott falú vályogházakban éltek. Gazdálkodásuk komplex jellegű volt: a földművelés termékei és a sertés, juh, kecske, valamint a szarvasmarha tenyésztése mellett vadakkal, halakkal és kagylókkal is kiegészítették a táplálkozásukat. Ezt a bőséget bizonyítja a feltárásunkból előkerült sok állatcsont és kagylóhéj is. A temetkezési szokásaik annak ellenére sokrétűeknek mondhatók, hogy viszonylag kevés temetőjüket ismerjük. A halottaikat a kultúra kezdeti időszakában elhamvasztották, hamvaikat a felszínre helyezték, edényekkel rakták körbe, s az egészet lapos kőrakással fedték le. A hamvasztásos temetkezés másik módja, amikor a hamvakat urnába helyezték, amit aztán edényekkel, egyéb tárgyakkal együtt elástak. Jellegzetesen közel-keleti hatás, hogy az urnák időnként emberalakot formálnak. A hamvasztásos rítus mellett a csontvázas temetkezés is gyakori a badeni népességnél: a zsugorított helyzetben fektetett halott mellé étel-ital áldozatot, használati tárgyakat temettek. Anyagi kultúrájukból mindenképpen említésre méltó a jellegzetes edényművességük. A kerámiáik nagy részének felülete simított, fényezett, különböző pontbenyomkodás- sal, bekarcolással, kaviccsal bemélyített kannelúrával (vájat) díszített. A szokásos őskori edényformák (nagyobb tároló edények, fazekak, tálak, bögrék, korsók) mellett a kultúrára jellemző a merice (magasra húzott fülű merítőedényke), a bőrtömlőt utánzó ún. halbárka edény és a belül egyhar- mad-kétharmad arányban kettéosztott ún. kétosztatú tál. A korábbi időszak fémgazdagságával szemben a badeni korszakban alig van fémtárgy és hiányoznak a harci eszközök is. (Jelen ásatás során nem is került elő egyetlen fémtárgy sem.) A leletekből tudjuk, hogy ebben a korszakban már ismerték a négykerekű kocsit, amely fából készült, tömör volt a kereke és ökör vontatta. Czövek Attila A lehumuszolt felszínen - jelentkező régészeti objektumok foltjainak dokumentálása
