K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
3\(V m tér kép e táj A közműárkok titkai Szekszárd, Béla király tér (2012-2013) Bronzkori település, római kori település, Árpád-kori temető, középkori vár, török kori település, 18-19. századi település Szekszárd főterének átalakítása, megújulásának folyamata közel egy évig tartott. A munkának a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészei és munkatársai is részesei voltak. Munkájukat a kivitelezéssel párhuzamosan végezték, a kivitelezés által érintett közműárkokban, az új építmények alapjainál, valamint az új útburkolatok készítését megelőző szintsüly- lyesztéseknél. Több mint 2000 m2 területet ellenőriztünk, tártunk fel. Ezek során a település történetének mintegy ezer évének különböző időszakaiból igen sok új ismeretet, megfigyelést, tárgyi anyagot gyűjtöttünk, amelyből most néhányat emelünk ki. A település Árpád-kori temetője a vármegyeháza 2011. évi rekonstrukciós munkái során vált ismertté. A mintegy 80 sírt a Béla király téren az új csobogó és a vármegyeháza épülete közötti részen tártuk fel. Elemzéseink szerint a temető használata a vár kiépülésekor szűnhetett meg. A temető még megőrizte soros jellegét, és sírcsoportokat is megfigyelhettünk. A sírok igen kevés mellékletet tartalmaztak. Néhány bronz és ezüst hajkarika, gyűrű került elő. A bencés apátság megerősítésével a 15. század elején már állt a szekszárdi vár, amelyet Almási Csire Zsigmond erődíthetett 1457-ben. Minden bizonnyal fallal és árokkal vette körül az apátsági templomot és épületeket. 1470- 1472 között Vitéz János erősítette meg a várat. Az 1541. évi török hadjárat Szekszárdot és közvetlen környékét a török birodalomhoz csatolta, a vár, az apátság területe török vár lett. A Pakstól délre Eszékig terjedő útszakasz melletti török helyőrségeket Kászim mohácsi szandzsákbég kormányozta. A szekszárdi várban tehát a török zsoldos katonákon kívül a tímár javadalombirtokokból élő janicsárok és tüzérek, valamint a szandzsákbégek udvara és népe is székelt. így a vár általában 200-300 fő számára adott szálláshelyet. A szekszárdi várban állt a Szülejmán szultánról elnevezett dzsámi. Evlija Cselebi és Ottendorf Henrik leírása maradt meg róla a 17. század közepéről. A téren gödröket találtunk hódoltságkori leletanyaggal. A sáncárokban egy ágyú darabjait is megtaláltuk. Szekszárd török uralom alóli felszabadulása 1686. szeptember 22-én történt. A török kiűzése után megkezdődött az újjáépítés. A bencések nem költöztek vissza az egykori apátsági épületbe. Mérey Mihály és Trautsohn János nevéhez fűződik a helyreállítás. A korabeli vízvezetékeknek, csapadékvíz-vezetékeknek sok helyütt megtaláltuk szakaszait. Az 1794. évi nagy tűzvész után a téren épült meg az új templom. Mellette egykori, elbontott uradalmi épületek maradványait rejtette a feltöltés. A 19. század elején az apátság épületeinek felhasználásával a klasszicista megyeháza készült el Pollack Mihály tervei alapján. A különböző árkok rétegeinek vizsgálata azt mutatta, hogy a Béla király tér teljesen új arculatot kapott. A téren húzódó szurdikokat feltöltötték, a várfalakat jelentős mértékben elbontották, egy egységes nagy tér jött létre. Vízi Márta A Béla király tér légifelvétele az egykori megyeházával és bencés apátsággal
