Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)
Értelmiségiek a háborúban
BABITS ISTVÁN Babits István (1895-1983) Babits Mihály költő öccse. A szekszárdi gimnázium elvégzése után Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be 1913-ban, tanulmányait azonban az I. világháború miatt abba kellett hagynia. 1915. május 15-én önkéntesként vonult be Kaposvárra, a 44. gyalogezredbe. Kiképzése már Magyarországon elkezdődött, majd június 11-én az ezredet Reichenbergbe (Liberec, Csehország) vezényelték. Kiképzése ebben a német határhoz közeli városban folytatódott, majd 1916. január 11-én elindultak a kelet-galíciai frontra. A hideg tél, az erős fagy, a havat hordó szél erősen próbára tette a katonákat, s szembe kellett nézniük a fertőző betegségekkel és a rossz ellátással is. Az arcvonalban lévők felváltására márciusban létrehozták ugyan a tartalék zászlóaljat, de „reservben (tartalékban) lenni még rosszabb, mint az állásokban, mert a futóárkokon kell egésznap dolgozni, azonkívül az ellenséges tüzérség is folyton a Res[erve]t keresi." - írta erről levelében Babits István. Márciustól az enyhébb, de esős, ködös időtől sárosak, járhatatlanok lettek az utak, az áprilisi felhőszakadások kárt okoztak az állásokban is. A tavasz a hadműveletek megélénkülését hozta, majd június elején a Bruszilov tábornok vezette offenzívában az egész arcvonalon megsemmisítő erejű orosz tüzérségi támadás kezdődött, melyet több hullámban gyalogsági roham követett. A frontvonal közepén, Brody (Ukrajna) környékén állomásozó osztrák-magyar 2. hadsereg az ennek kötelékébe tartozó 44. gyalogezreddel ezeket a támadásokat még visszaverte, de a következő napokban az ezred alakulatai végig a tűzvonalban maradtak. ,,18.ikán 7 órakor heves tüzelés ugrasztott fel bennünket álmainkból. Ez tartott délig, akkor egy órai szünet állott be de 1 órakor megkezdődött az igazi Trommelfeuer, amit másképp bajos jellemezni: egyszerűen borzasztó volt. Bár másodízben állottam ki, minden pillanatban vártam a véget, mert szünet nélkül hulltak a gránátok, a Schwerék körénk. Három óra tájban feltűntek a muszkák 9 soros Sturmkolonnái, mikor csekély tüzérségünkkel kétségbeesett tüzeléssel megtizedeltük őket, meghátráltak. Éjszaka még egy izgalmas órában, rettenetes kereszttűzbe véve minket iparkodtak előrehatolni, de éjjeli támadásuk is dugába dőlt." - írta Babits István bátyjának 1916. június 28-án. Az oroszok több helyen áttörték a frontot, így visszavonulásra késztették Babits István ezredét is. 1916. június 25-én az orosz csapatok újabb támadást indítottak s az ún. brody csatában elfoglalták a várost, és előre jutottak Zaloscéig. Augusztus elején a negyedik általános támadásban Zborovba szorították vissza a 2. hadsereget. Július 24-én bátyjának írt leveléből jól érzékelhető, hogy tűrőképességének határára érkezett: kíséreld csak meg beleélni magad a mi helyzetünkbe, úgy rövid elmélkedés után csakhamar rá fogsz jutni, mi is lehetnek ennek a Halál országában megszületett pszichológiának az alapvonásai. A sors felett való keserűség; a másokéra való irigység; lemondás-beletörődés; az életnek, mint a létező legfőbb jónak fölismerése; egyszer lesújtó gondolatok, másszor vérmes remények táplálása. A háború pusztításai, borzalmai közepette mindenki humánus és szocialista gondolkozásúvá válik, viszont az életért való folytonos aggódásokban belátnom kell azt, hogy nekem az egész világon mindenek előtt első az »én« személyem. Itt fordul szembe az egoizmus az altruizmussal; - általában a harctéren küzdő katona lelke ellentétek és ellentmondások végtelen viaskodó, izzó kohója.’’ Babits István 1916. augusztus 5-én esett fogságba, ezen a napon még megírta az arcvonalból küldött utolsó levelét, majd hosszú ideig nem kaptak tőle semmit a szekszárdi családtagok. A hadifogoly Babits Istvánt Kijeven és Moszkván keresztül vitték Oroszország belsejébe. Szeptember 4-én érkeztek meg Dél-Uraiba, a Közép-Ázsia és Szibéria határán épült városba, Orenburgba. Október közepén ismét útnak indították egy szállítmánnyal észak felé, majd a transz- szibériai vasúton kelet felé, s háromhetes utazást követően - immár Ázsiában - Omszk, Novoszibirszk, Kraszno- jarszk valamint Irkutszk érintésével 1916. november 6-án megérkeztek Berezovkára, a Bajkál-tó mellé. 1918 novem bérében újra keletebbre, Mandzsúrián keresztül Nikolszk- Usszurijszkijba szállították a hadifoglyokat. Babits István csak 1920 nyarán, a Nemzetközi Vörös- kereszt segítségével jutott haza. A Vöröskereszt által bérelt hajón több mint 600 magyar hadifogoly érkezett haza. Május elején indultak Vlagyivosztokból, Hongkong, Szingapúr, Saigon, Colombo, Aden, Dzsibuti, Szuez, Port Said érintésével július 13-án érkeztek meg Triesztbe, onnan pedig az inotai leszerelő táborba szállították őket. Babits István 1920. július 18-án, több mint öt év után érkezett haza Szekszárdra. Hazatérve és katonai kötelezettségétől megszabadulva, ott szerette volna folytatni az életét, ahol 1915-ben abbahagyta: befejezni a jogi egyetemet és elhelyezkedni a Statisztikai Hivatalban. Ez meghiúsult; a helyi közigazgatásba ment dolgozni, amely szerényebb keretek között biztosította számára az előmenetelt: megyei aljegyző, majd árvaszéki ülnök lett. Megházasodott, két fia született s a városi hivatali értelmiségben elfoglalta helyét. 32
