Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)
Értelmiségiek a háborúban
Zavaros Tibor és Elemér 1918 elején Kellényi Elemér igazolványképe kintetes úr fáradozását és az Isten áldását kérem minyájukra és a kórházra Továbbá köszönetét mondok Ágnes nénémnek, jóságáért és fáradozásáért, most még egyszer köszönöm jóságukat Tisztelem a kórházban lévő bajtársakat gyógyulást kívánok nekik most. Isten velük. Az országosan kiépített kórházi ellátás miatt 1916 elején a kisebb kisegítő kórházak működését beszüntették, a működési engedély visszavonásáról szóló határozatot február 23-án keltezték. Az ápoltak többségét Pösyténbe, Budapestre, Zentára szállították további kezelésre. Zavaros Tibor (1898-1943) és Elemér (1899-1918) a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Tibor orvostanhallgató, tartalékos zászlós 1916. május 29-én, valószínűleg gyorsított érettségi vizsga után a 17. honvéd gyalogezredhez vonult be önkéntesnek, ahol alapkiképzést kapott. A tiszti iskolát a ó. honvéd gyalogezrednél Rákoscsabán három hónap alatt végezte el, utána kiképző altisztként szolgált. A román frontra mint a 25. menetzászlóalj 6. századának parancsnokát vezényelték, később a 314. honvéd gyalogezred III. zászlóalj 11. szakaszparancsnoka. 1917 februártól a Slanic melletti állóharcokban vett részt, később a román betöréskor, 1917 nyarán több csatatéren harcolt, részt vett a román ellentámadás visszaverésében, majd az Ojtozi-szoros környékén szolgált. Januárban vagonírozták be őket Csíkszeredán, február elején értek Triesztbe. Többször kért tanulmányi szabadságot, amit nem kapott meg „tanulmányi szabadság ezidő- szerint nem engedélyeztetik” indoklással. Zászlós, majd áprilisban hadnaggyá nevezték ki. Rövid otthoni szabadság után a 70. rohamzászlóaljjal az olasz frontra vezényelték, ahová 1918. június 6-án iszonyú utazás után érkezett meg. A zászlóalj már nem volt a helyén, kocsival ment utánuk. Leveleiben célozgatott rá, hogy nagy dolgok készülődnek a Piavénái, talán pár nap múlva otthon is hallanak róla az újságokból. Nagyságos Kellényi Elemér századosnak Székesfehérvár Árpád utca 7. Zavaros Tibor hadnagy Kedves Elemér! Borzasztó és nehéz harcok után az Oderzo Trevizoi vasút vonal mentén végre kivontak minket is pihenőbe. Hál Isten eddig ép bőrrel menekültem meg. Nem tudom most mi lesz velünk. Alig vagyunk a hadosztályban. Jelenleg pihenünk ami nagyon jól esik. Hogy vagytok? Mi újság Fehérváron: Szabadságolási kérvényemet most újból be fogom adni. Mindkettőtöket csókol Tibor 1918. VI. 27. A nehézségekről, betegségekről, borzalmakról inkább a testvéreknek és a sógornak szóló tudósításokban számoltak be. A szülőknek írt levelek főleg az otthoni eseményekről kérdeznek és a hála szavait fogalmazzák meg, többnyire arról írnak, hogy jól vannak, nincsenek veszélyben, ritkán tudósítanak valós helyzetről. Kedves jó Szüleim! Vasárnap éjjel különben egy kellemetlen dolog történt nálunk. Az olasz repülők bombázták a körzetünket. Tizenkettő nehéz bombát dobtak le. Az egyik a tiszti étkezdénk kellős közepébe csapott bele és az egész épületet a levegőbe dobta. Szerencse, hogy nem voltunk már az étkezdében. Egy szakács, aki bent aludt a konyhában, meghalt, az egész raktárunk az egész konyhaberendezésünk tányérok, poharak, konyhaedények mind összetörtek. A másik két szakács kint aludt, azokat eldobta 10 méterre, de csak megsebesültek. Most vannak oda bevásárolni, de kíváncsi vagyok, tudnak-e majd venni edényeket. Egy másik bomba századunk ablaka alatt fúródott a földbe, talán egy lépésre, de szerencsére nem robbant. Egy harmadik talán 6 lépésre a háztól az udvaron óriási 29
