Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)

Parasztkatonák

tegyék a hejére és mink a rossz gépet viszük visza a fér- tőtlenítőbe...innen elküdtek benünket Lembergbe...gép- gyárba, ide mentünk 22én, itt újra egy éjei háltunk meg. másnap 23án adtak egy gépet meg egy polák kocsist, így most sem tudtam vele beszélni és még az nap délután bevagonéroztunk 2 napi menazsit és indultunk Frocli- babi-ba (?) megérkeztünk 24én is itt voltam Augusztus lig. Innen megint vissza küldtek Lembergbe 2án itt... bevagoníroztunk. lOén már meg is lrkeztünk rendeltetési bejünkre Klocsovba egy öreg horváth kocsisai ezelse tudtam beszélni. Itvoltam 11 és 12én 13án inét újra to­vábbítottak benőnket Koltovba a szanitész Austalt 14hez. ideérkeztünk délután 1 órakor itt jelentetem megérke­zésünket. innen újra továbbítotak benünket Krúhovba egy katonafürdőhöz 3 kilométere a fronthoz, itt voltunk 23áig ekor délután telefonáltak, hogy félóra alatt a leg­rövidebb úton meneküljünk és amit lehetett hamarosan ősze pakoltunk és visszajötünk a divízióhoz Koltovba, it- voltunk október 23áig ekor újra viszamentünk előbbi bejünkre Krukovba, itvoltam 1916 Decz. 30ig akor vi­sz amentem a depóhoz Lembergbe. Inén mentem először szabadságra Február lén másodszor Április llén har­madszor julius 5én inend harmadszor kimentem. Au­gusztus lén az 1 számú tábori fürdőhöz. 5én száltúnk ki a vonatból Krasne állomáson ide a 207 és Feldspitáltól jöttek értünk lovak. Délután értünk be a spitálhoz itt rasztóltunk lőéig lökén kijöttem a Budi Antalhoz. Itt voltam 1918 Márcz. 25ig inén elmentünk Bródiba 23án ideértünk inén kimentünk az orosz határra, ott száltúnk a vonatról és gyalog át vonultunk az orosz földre egy kis vásosba, ideértünk 23án itt 24én megint vonatra ül­tünk és 27én értünk Odesszába, itt voltunk 29ig, 28én inén indultunk Gersonba ideértünk Máj 2án, inén men­tem szabadságra Május 28-junius 30ig. ” WERNER JÁNOS A murgai Werner János (1887-1915) 1914 októberé­ben bevonult katonának a székesfehérvári cs. és kir. 69. gyalogezredhez. A 69. gyalogezred feltöltési terü­letéhez tartozott Tolna me­gye egy része, köztük Murga is. Innen a galíciai frontra került. Részt vett a gorlicei áttörésben, itt 1915. május 10-én haslövést ka­pott, és másnap meghalt Bu kovecnél. Felesége - apja kíséretében - elutazott Ga­líciába, megkereste a holttestet, melyet az általa kötött gyapjúharisnya alapján ismert fel. 1915. december 7-én hazahozták és a murgai temetőben helyezték örök nyu­galomra. Az 1860-ban alakult K. u. K. 69. gyalogezred - székesfehérvári állomáshellyel - a kiegyezés után a csá­szári és királyi, azaz közös hadseregbe tartozott. Az ezred tulajdonosai egyben névadói is voltak, így a Nagy Háború elején br. Leithner Ernő táborszernagy helyett Paul von Hindenburg vezértábornagy lett az ezredtulajdonos, ez­után sokszor csak a „Hindenburg gyalogezred", „Hinden­burg bakák” elnevezéssel találkozhatunk a harctéri jelen­tésekben. Az ezred egyaránt bevetésre került az orosz, a román, a lengyel, a szerb és az olasz fonton. Lembergnél a 44-esek és a 69-esek göngyölítették fel az oroszok vona­lait. Uzsokon ők verték ki a bevehetetlennek tartott állá­saikból az oroszokat. A Kárpátok nagy csatáiban rajtuk törtek meg az orosz haderő rohamai. LOVAS ISTVÁN Az őcsényi Lovas István (1890-1967) 1911 októberé­ben vonult be tényleges ka­tonai szolgálatra a 10. közös huszárezredhez Budapestre, ahol az őrmesteri rangig vitte. A huszárezred még Mária Terézia háborúi során alakult. 1887-1892 között Pécsett állomásozott. Soro- zási területe Fejér, Baranya és Tolna megye volt. Az ez­red 1892-ben került át az újonnan épített székesfe­hérvári lovassági lakta­nyába, ahol 1896-ig tartózkodtak. Következett Nyíregyháza (1901-ig), majd Czernowitz (1908-ig), végül Budapestre ke­rültek és 1914. július 30-án innen, a ferencvárosi pálya­udvarról indultak a szerb frontra. A Száva folyó mentén végzett határbiztosítás után a lovashadosztályt a keleti frontra szállították. A 10-es huszárok, kiket fehérvári hu­szárokként ismertek, augusztus 26-án lépték át az orosz határt, majd rövidesen részt vettek a visszavonulásokat fedező, felderítő harcokban. Következett egy újabb offen- zíva, a visszavonuló oroszok üldözése. A számos kisebb- nagyobb harc, a lóháton megtett több mint másfél ezer kilométer, a rossz időjárás, az elavult felszerelés miatt je­lentősen lecsökkent a legénység és a lovak létszáma. No­vemberben már egyre több volt a gyaloghuszár. Megvál­tozott a harcmodor is, mert nem lóháton harcoltak, hanem gyalogosként a lövészárkokban. Az ezred nevét a Limanowa körüli harcokkal írta be a történelembe. Limanowának, ennek a néhány ezer lakosú dél-lengyelországi kisvárosnak a nevét az 1914. december 5-e és 13-a között itt lezajlott harcoknak, az egymásnak feszülő Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország hadászati céljai, hadműveleti tervei avatták történelmi nevezetességű hellyé. A tét nem volt kisebb, mint hogy vagy sikerül megállítani az orosz birodalom lehengerlő túlerőben lévő hadait, vagy azok áttörnek a Kárpátok há­góin keresztül a Monarchia felé. A tét nagy volt, esélyeink viszont csekélyek. A halálosan fáradt osztrák-magyar csapatok a csaknem két hétig tartó ütközetben azonban győzni tudtak. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom