Kalicz Nándor: A medinai kora neolithikus leletek (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 10. 1972)

2. Talpas kehely töredéke. Alakja és kidolgozása az előzőhöz hasonló, csak talprésze alacsonyabb. Kiegészíthető töredék. Magassága 13,3 cm, ltsz. B 2/1935. (I. tábla 4). 3. Tál. Fordított csonkakúpos alsó részéhez hengeres felső rész csatlakozik, legömbölyített haséllel. Anyaga és kidolgozása az előzőekkel megegyezik. Ép. Magassága 10,5 cm, szájátmérője 17,5 cm, fenékátmérője 4,2 cm. Ltsz. B 2/1935.10. (I. tábla 1). 4—5. A bemutatott kelyhekhez hasonló edényekből származó alacsony, eny­hén csonkakúpos csőtalpak, illetve töredékeik. Magasságuk 5,2 és 4,3 cm. Szí­nük vörösessárga. Ltsz. B 2/1935. (I. t. 3, 6). A három edény ép vagy csaknem ép volta megengedi azt a feltételezést, hogy sírmellékletek lehettek, mivel települési objektumból a legritkább esetben kerülnek elő ennyire ép edények. Koraneolithikus (a Starcevo művelődéshez tartozó) sírból hazánktól délre is találtak hasonló kelyhet. 2 Az eddig nem közölt és itt most bemutatott medinai leletek összetartozása nem lehet kétséges. Ez nemcsak a formai hasonlóságukból, de kidolgozásuk és anyaguk azonos voltából is adódik. Már futólagos összehasonlító vizsgálatnál is szembetűnik, hogy nem tartoznak a dunántúli vonaldíszes kerámia formakörébe. Ezzel szemben igen jó párhuzamaik figyelhetők meg a késő-Körös-Starcevo (esetleg Protovinca) emlékanyagban. Mivel azonos lelőhelyen kerültek elő jel­legzetes régibb vonaldíszes leletekkel, különös fontosságuk a dunántúli korai neolithikum vizsgálatánál még hangsúlyozottabbá válik. E kérdés újból való felvetése és tisztázása céljából Csalog József leírása alap­ján 1969 áprilisában megkerestük és azonosítottuk a lelőhelyet, és a felszínen számos edény töredéket gyűjtöttünk. A lelőhely Medina község északkeleti széle közelében, egy ÉK-DNy irányú dombvonulaton fekszik, amelyet 1934-ben a csatornaásás alkalmával átvágtak. Megállapítható, hogy az összes lelet a mai meder helyén, kb. 20 x 100 m-es felü­leten került elő'. A mederből a nyugati, a község felőli oldalra kiszórt föld, illetve a mellette elterülő bolygatatlan dombfelszín most is igen gazdag lelet­anyagot tartalmaz. A neolithikus leleteken kívül megtalálhatók itt a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia, továbbá a kelta és a római kor em­lékei is, a meder keleti partján pedig középkori települési nyomok figyelhetők meg. A felszínen gyűjtött neolithikus töredékek között előfordulnak mind a késő­Körös-Starccevo körrel, mind a vonaldíszes kerámiával kapcsolatba hozható leletek. Igaz, hogy a felszínen gyűjtött töredékek nem ásatásból származnak, de bizonyos következtetések levonására így is alkalmasak. A töredékeket tipológiai jegyeik alapján két csoportba soroltuk. Az első csoport leletei: kelyhek vagy hasonló alakú alacsony csőtalpnélküli tálak peremrészes töredékei. A perem egészen enyhén kihajlik. (II. t. 1—3). Kelyhekhez tartozó kissé csonkakúpos alacsony csöves talpak. (II. t. 7, 9). Mind­ezek a töredékek pelyvás soványításúak, kívül elsimítottak, szinte fényezettek. Nagy edényekből származó peremrészes és oldaltöredékek, kívül nagyon határo­zott „Schlickwurf'-szerű rátett és függőlegesen huzigált agyagmázzal. Néme­lyikük belül elsimított. (II. t. 4—6). Hasonló edényformából származó töredék többszörös ujjbenyomással tagolt bütykökkel és körömcsípésekkel. (II. t. 8). 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom