Salamon Ágnes: Népvándorlás kori temetők Szekszárd-Palánkon (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 9. 1968)

láncon függő tarsoly, orsógombbal és hagymafejes bronz fibulá

val, amely már a sírbakerüléskor töröitt volt. Alacsony, szürke, hullámvonalakkal díszített, korongolt edénybe helyezték a koponya mellé az ételmellékletet (6. ábra). Az 55. sz. sírban, az ugyancsak nagygömbös ezüst fülbevalóval eltemetett nő ruháját bronz tű fogta össze, nyakán színes gyöngysor volt. E temetőrészbe tartozik a 183 sz. női sír is, amelyben aranyozott ezüst, filigránnal díszített gömboválcsüngős fülbevalót találtunk. Két egymás melletti férfisír egyikében — 27. sz. sír — tauchirozással díszített övveretek, vaskard és nyílhegyek; a másikban — 29. sz. sír — vaskard, nyílhegyek, egy nagy korongolt szürke kulacs, és egy kis szürke korongolt edény került elő. A Szekszárd-Palánk-i temetőben igen kevés fegyvert temettek el a halottak mellé. Csupán két sírban találtunk még nyílhegyeket és íjvégmerevítő csontlemez töredéket. A fegyveres sírok mind ebbe a korai sírcsoportba tartoznak. A lovakat felszerszámozva temették el. A kengyelek között a korai avar időkre jellemző hosszúfülű és hurkosfülű típust egyaránt megtaláljuk.

9 Szerszámvereteket egyik lósír sem tartalmazott. A temető ellenkező, északi végében, — az ÊÉNy—DDK-i tájolású női sírokban —, gyöngycsüngős bronz fülbevalók voltak, s a ruhát hatszirmú üvegbetétes bronz boglár fogta össze. A többsoros gyöngysor, világos- és sötétzöld, dinnyemagalakú gyöngyökből állt (4,74 sz. sírok) (7. ábra). A 2. sz, férfisír övét öntött bronz övveretek díszítették. Az indadíszes nagyszíjvégen kívül hat db. téglaalakú, griffel díszített, csüngős veret és egy vadkanfej formájú kisszíjvég tartozott az övgarnitúrához

10 (8. ábra). A sírrablók az ÉNy—DK-i tájolású temetőrészt teljesen tönkretették. A temető mintegy kétharmadát kitevő sírokból csupán ékszer- és verettöredékek kerültek elő. A kifosztott sírokban az edényen kívül csak a vas kés, csiholóvas és kovák maradtak meg. A koponya mellett itt is megtaláltuk a korongon készült edényeket. Anyaguk azonban szemcsés, színük sötétszürke, s oldalukat gyakran párhuzamos, vagy hullámvonalak díszítik. A sírfenéknél 25—30 cm-rel magasabban, feküdtek, tehát hantolás közben, az eltemetettre hordott földréteg fölé helyezték. Ebben a sírcsoportban, legtöbbször a lábfej előtt vagy mellett állatcsontokat is találtunk: a halotti tor maradványait. Nem ritka a női sírokban a lábszárcsontok közé helyezett tojás sem. A lósírokban már megjelenik a benyomott talpú kengyel, és a 39 sz. sírban eltemetett ló kantárát lapos, kerek aranykorongok díszítették. IV. Úgyszólván, az egész ásatás területén, közvetlen a felszín alatt, középkori edénytöredékek kerültek elő. A feltart terület északi és nyugati szélén pedig 15 db kerek, 80—100 cm átmérőjű kemencét tártunk fel. Egy-két esetben a pernyés, hamus előteret is megfigyelhettük, azonban ez a legtöbb esetben hiányzott, A kemencék boltozatából alig pár cm-es falak maradtak meg, így magasságuk nehezen rekonstruálható. A kemencefenék több esetben tégladarabokkal volt kirakva. Avar sír kemencét nem vágott át, a kemencék minden esetben a sírok feletti szinten helyezkedtek el. Használati idejüket tehát az avar temető felhagyása utáni időkre kell tennünk. Valószínűleg a középkori Palánkhoz tartoztak, amely az országút másik oldalán terült el. 5